Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

IV. Papir

A hazai papírkészítés iránti igényt a fejlődő Írásbeliségen kivül az e korszakban meginduló hazai nyomdászat jelentősen megnövelte: a malmok létesítése szükséges volt. E papirmalmok berendezése, a papirkészitők technológiája, s a bennük készült papir általában azonos volt a külföldiekével« A 17-18. században váltakozva alakult papirkészitésüük helyzete. A kedvezőtlen körülmények - az ország három részre szakadása, a török hódoltság, az állandó háborúk - a. 17•.században nagyon vontatpttá és egyenetlenné tették a fejlődést. E században 20 ujabb papirmalmunk kezdte meg működését, de ezek, a korábbiakkal együtt, nehezen tudtak folyamatosan termelni. Papirszükségletünket külföldről - főleg Ausztriából - kellett jelentősen kiegészítenünk. Még a 18. század elején is hasonló volt a helyzet. Csak a háborúskodások befejezése után, e század 20-as, éveiben indái meg, egyenletesen és egyre gyorsulóan a fejlődés. 65 ujabb malmunk kapcsolódik időszakosan a korábbiak termeléséhez, és - bár e korban csak kb. 40 papirmalmunk termelt folyamatosan - egyre inkább kiszorították az osztrák papirt * A század vége felé a szükségletnek már csak egynegyedét kellett behozatalból kielégíteni* A papirmalmok alapi tói és tulajdonosai a tőkeerős közösségek /földbirtokos, család, város stb./, az alapítás kezdeményezői azonban sokszor magánosok /papirkészitők, nyomdászok/. Csák a 18. század vége felé találkozunk inkább magános /papirkészitő, polgár/- tulajdonban lévő pai, pirmalómmal, a földesúr azonban ekkor is érdekelve volt a ' papirmalomban, rendszerint földbér formájában. A papirmalmot tulajdonosa általában saját papirszükségletének kielégítésére tartotta fenn, tehát az önellátás és nem a közellátás volt a cél. Csak a 18. század vége felé lendül fel az árutermelés. Papirkészitőink többsége bérlő volt vagy alkalmazott, "^z a körülmény hátráltatta a fejlődést. A papirkészitő nem rendelkezett szabadon a malommal. Papirmaimaink többsége tehát az alapításkori technikai felkészültség szerint működtek hosszú időn át. A 18. században ujabb nehézséggel is meg kellett küzdeni ök papirkészi tőinknek - a nyersanyaghiánnyal. Kevés volt a megfelelő rongy, különösen a jó papírhoz szükséges finom lenvászon. Ráadásul a kevés begyüjthető rongyhoz aem juthatott teljesen hozzá a papirkészitő, mert a javát kivitték, főleg Ausztriába. A hazai papirmalmbk többsége 15-20 kalapácsos vol£, 1 meritőkáddal üzemelt. Technikai berendezésük /gép, eszköz/ mind fajta, mind darabszám tekintetében csak a legszükségeseb-