Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

I. Újraindul a gazdasági élet

gátasomat megelőzően, akár azt követően megmagyarázná a miniszternek, hogy előterjesztésem egyfelől közérdek (a P. K. revizori gárdája gondoskodik arról, hogy el ne lopják a pénzt. Lopás alatt tantiémeket és magánüzleteket értek), másfelől pártérdek, hogy a szociáldemokrata érdekeltség teremtsen a P. K.-nak munkakört és üzletet. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy ez még akkor sem elég egymagában, ha sikeres lesz. Több érdeklődés kellene pártrészről a P. K. ügyei iránt és számos olyan teendő volna kormányzati vonalon, amelyet készséggel ismertetnék, ha erre mód és alkalom kínálkozik. Amint a pénzügyminisztérium Budapestre jön, fel kellene vele vennem a kontaktust, annál is inkább, mert a kommunisták a pénzügyminisztériumot teljesen negligálják. Úgy látszik, Vásáryt bukásra ítélték és a maguk emberét akarják behozni. Számos jelenség van, amely erre mutat. Ugyanilyen ellenséges attitűdöt látok Oltványi felé, aki nem komoly ember, tipikus Eckhardt-fiú, de mint a Nemzeti Bank ideiglenes elnöke, mégis olyan faktor, akivel össze kellene működni. Kérek sürgős direktívát, hogy vegyem-e fel ezeket a vonalakat és számíthatok-e a pártvezetőség támogatására, mert a magam felelősségére nem tehetek olyan lépéseket, amelyek bár a koalíció szellemében valók - esetleg a K. P. részéről fanyalgást idézhetnek elő. Én szükségesnek tartom, annak ellenére, hogy a kisgazdák szerintem igen gyenge társaság. IV. A bankvilág kétarcú álláspontot foglal el a P. K. ötös bizottságával szemben. Van egy magán-udvarlás, egymás után keresnek fel részben lakásomon, részben gázgyári hivatalomban, részben - egy-két egyenes és naiv ember - az Ötös Bizottság előtt és részben hízelegnek, részben kivenni óhajtják, hogy mennyiben vagyok veszedelmes számukra, illetve pozícióik számára. Legyen meggyőződve a pártvezetőség, hogy minden hízelkedési kísérlet lepattan rólam, mert polgári származék vagyok és ezeket az urakat már gyerekkoromban láttam, ismerem szerény képességeiket és nagy étvágyukat és nem vagyok sem tegezési, sem teázási alapon megvásárolható. Önmagukat és egymást protegálják, önmagukat protegálva egymást fűrészelik stb. Igen intelligens és éleseszű benyomást tett rám dr. Rapoch, a Hazai Bank vezérigazgatója, akit mint egyik legrosszabb embert ismernek, rendkívül bölcs és lehiggadt ember Bessenyey, a MOKTÁR elnöke, aki régi vezetőinkkel via ÁFSZ

1 jó barátságot tartott fenn és akinek konciliáns lénye és egy tapasztalatain keresztül leszűrődött pesszimizmusa sokkal termékenyebb, mint fezőr-hajlamú igazgatók vakmerősködése. Conrád Ottó, aki a bankvezetők lefogatása után most már egyeduralkodó a Kereskedelmi Bankban, igen rosszul vizsgázott nálam. Öntelt, hiú, ál-literary gentleman. Bun József, a Leszámítoló Bank vezérigazgatója régi típusú bankvezér és cézár. Előttem nem. Mindezek az urak és a többiek is azt akarják tőlem kitudni, hogy maradok-e á P. K.-ban, mi lesz az Ötös Bizottsággal, mennyiben értek a dolgokhoz stb. Valóságos gazdasági kémkedés folyik körülöttem és nyilván Markovits körül is, noha sem én neki, sem ő nekem ezekről nem számol be. A szakvizsgát azt hiszem mindenütt prímán állom meg. Az Ötös Bi-