Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

újítás) hosszúlejárattal nyújtott kölcsönöket ezentúl a Beruházási Bank útján bank-kölcsön formájában, a fizetési és kamatfeltételek pontos megállapítása mellett lehet nyújtani. Ezt megelőzően a Beruházási Bank által nyújtott jutta­tásokat különböző rendszerben és elnevezés alatt folyósították. A Népgazda­sági Tanács augusztus 14-i határozata éppen ezért elrendelte, hogy az Orszá­gos Tervhivatal visszamenőleg vegye felülvizsgálat alá az eddigi juttatásokat és közülük azokat, amelyek természetüknél fogva visszafizetési kötelezettség terhe alatt kerültek folyósításra, alakítsa át beruházási kölcsönökké, még ha a visszafizetési kötelezettség kifejezetten kikötve nem is volt. Az állami válla­latoknál 1949. december 31-ig befejezett beruházásra és felújításra a Beruhá­zási Banktól felvett hitelek elszámolásáról a Minisztertanács november 19-i 4324/1949. MT sz. rendelete, valamint ennek december 4-i 300 200/1949. v. h. PM. sz. végrehajtási utasítása intézkedett. Beruházási kölcsönben, vagyis visszatérítési kötelezettség mellett adott jut­tatásban részesülnek az olyan vállalatok, amelyekben az állam érdekeltsége az 50%-ot nem éri el, míg ezzel szemben az állami vállalatok beruházásaira szolgáló folyósítások általában végleges juttatások formájában történnek. A beruházási kölcsönben részesülők körébe tartoznak a december végi álla­mosítások időpontjáig a külföldi iparvállalatok is. A vegyes (magyar-szovjet) vállalatok általában az 50%-on aluli állami érdekeltségű vállalatokkal azonos elbírálás alá esnek, vagyis beruházási kölcsönben részesülnek. Indokolt eset­ben a Pénzügyminiszter engedélyezheti állami (50%-on felüli) vállalat részére beruházási kölcsön, és állami érdekeltségű (50%-on aluli) vállalat részére tervhitel folyósítását. A Népgazdasági Tanács november 8-i (317. sz.) határozata előírja, hogy a beruházási kölcsönök törlesztési idejét a kedvezményezettek egyes csoport­jaira kölcsöntípusonként kell megállapítani. Produktív beruházásoknál figye­lembe kell venni, hogy a létesítmény mennyi idő alatt és milyen mértékű hasz­not hajt. A nem produktív beruházásoknál a törlesztési idő megállapítását a kedvezményezett teherbíró képességéhez kell szabni. A beruházási kölcsönök kamata az említett határozat értelmében az 50%-ót el nem érő állami válla­latoknál évi 4%. A Beruházási Bank a beruházási kölcsönök folyósításához szükséges össze­get abban az esetben, ha a kölcsön nemzetgazdaságilag beruházásnak minő­sülő beszerzésre szolgál, a beruházási tervkeretből meríti, egyébként pedig a költségvetés beruházási tervkereten kívüli tételének terhére kell a szüksé­ges eszközöket rendelkezésre bocsátani. A beruházásoknak a Beruházási Bank által történő ellenőrzését a Gazdasági Főtanácsnak még az 1948. év folyamán hozott határozatai részletesen szabá­lyozták. A Népgazdasági Tanács augusztus 14-i 60. sz. határozata előírta, hogy a számlatulajdonosok felügyeleti hatóságukon keresztül a Tervhivatal felé is igazolni kötelesek a negyedévi beruházási maradványok, illetve lema­radások műszaki és pénzügyi okait. Ennek ellenére a beruházási terv végre­hajtásában többször előfordultak számottevő késedelmek főleg az építési be­ruházásoknál. A Beruházási Bank ennélfogva 1949 szeptemberében a közü­leti építkezések számszaki ellenőrzésén kívül átvette az építési szerződések

Next

/
Oldalképek
Tartalom