Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után
Az egyszeri forgóalaprendezés végrehajtása a következő két művelet elvégzése után történik: a) Az alábbi irányelvek szerint történő forgóalapszükséglet megállapítása, b) a megállapított forgóalapszükséglet egybevetése az egyes vállalatok 1949. június 30-i - belkereskedelmi vállalatoknál szeptember 30-i - tényleges forgóvagyon állapotával és a mutatkozó többlet vagy hiány rendezése. A Népgazdasági Tanács a vállalatok egyes csoportjai forgóalap rendezésénél követendő irányelveket a következőkben szabja meg: 1. Ipari vállalatok Az ipari vállalatok forgóalap-szükségletének az egyszeri rendezés céljából való megállapításához a Népgazdasági Tanács a következő elemek kiszámítását írja elő: A) Anyagkészlet-szükséglet (utánpótlási tartalék). A vállalatok folyamatos termelésének biztosítása érdekében tárolandó nyers-, segéd- és üzemanyagkészletek közül: import anyagoknál a 12 110/1949. sz. Ip. Min. körrendelet végrehajtása kapcsán közölt törzskészlet tárolási időtartama alapján, belföldi eredetű anyagoknál az egyszeri utánpótlás ideje és a technikailag szükséges választás mellett mutatkozó tárolási idő átlaga alapján állapítandó meg a vállalat lekötött raktári anyagkészlete. B) A gyártás alatt lévő félkészáruszükségletet a) az üzemben állandóan megmunkálás alatt álló nyers-, segéd- és üzemanyag, b) e 9Y gyártási periódusra eső munkabér, °) e 9Y gyártási periódus alatt felmerülő költség adja meg. A vállalatok folyamatos termeléséhez szükséges félkészáru-állományt a gyártási periódus alatt a gyártásba adásból (első anyagkivételezéstől), a készáru raktárba kerüléséig a gyártáshoz műszakilag szükséges időt kell érteni. Ehhez képest a félkészáruszükségletet úgy kell kiszámítani, hogy az a)-c) alatti tényezők egy napra eső részét meg kell szorozni a gyártási periódus napjainak számával. C) Készárukészlet szükséglet. Ennek az elemnek a megállapításánál csupán az ideális, tehát a készregyártástól az áru átadásáig technikailag szükséges időtartamra eső tőkeszükségletet lehet figyelembe venni (pl. csomagolás, szállításra előkészítés, szállítási idő, átvételi vizsgálat és átvételi időtartam stb.). D) A pénzforgalom tőkeszükséglete címén az árueladás és anyagbeszerzés inkasszó idejére eső tőkeszükségletnek különbözete vehető számításba. Az inkasszóidő általában egységesen 8 napban veendő számításba, felhatalmazza azonban a Népgazdasági Tanács az ÜPB-t, hogy egyes különleges esetekben a 8 napos inkasszó normától eltérő számítást alkalmazzon a forgóalap-rendezésre teendő javaslata megtételénél. E) Az anyagkészlet A), félkészáruszükséglet B) és készáruszükséglet C) megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a használhatatlan, kiselejtezendő, valamint az 1950. év végéig előreláthatóan nem értékesíthető (incurrens) készleteket. Nem tekinthető incurrens készletnek az a nyersanyag, félkészáru.
