Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

nünk arra, hogy elsősorban a kereskedelmi és a mezőgazdasági vállalatok azok, amelyek úgy az üzemgazdasági támogatások, mint a hiteligények tekintetében jelentékeny összeggel szerepelnek. 2. Az új rendszerre való áttérés haladjon párhuzamosan a nehézipari minisztérium által javasolt és az összes tervekre vonatkozó átszervezéssel. Tehát amilyen mértékben elkészülnek az egyes szaktárcák a vállalatoknak abból a szempontból történő kategorizálásával, hogy azok önállóan működnek-e, vagy a központok szoros felügyelete alá tartoznak, olyan mértékben térjünk át a pénzügyi előirányzatokkal való globális foglalkozásra is. Az ilyen természetű áttérés megfelel a PM szempontjainak is, mert egyéves tapasztalatok birtokában kisebb vállalatok összevont adataival már nagyobb biztonsággal lehet megelégedni. A kisebb vállalatok összevont adataival való foglalkozás azonban szükségessé teszi azt, hogy egyrészről a tárcák egész szigorúan vegyék az egységes összesítő nyomtatványok kitöltésére vonatkozó utasításokat, mert másként a pénzügyminisztérium az összesítés feladataival a Népgazdasági Tanács felé nem fog tudni a rendelkezésre álló idő alatt megbirkózni, másrészről pedig összesítő adataikban cégenként térjenek ki úgy a hiteligényekre, mint az állami támogatások és nyereségelvonások összegeire és azok indokolására. Szigorúan meg kellene tiltani ebben a rendszerben elsősorban az előbbi tételekre vonatkozóan, de általában a vállalatok egész gazdálkodására nézve a virement lehetőségeit. Nem adhatjuk ugyanis fel azt az elvet, hogy a bajok - ha vannak - vállalatonként jelentkezzenek. 3. Az előbbiektől függetlenül a magunk részéről is javasoljuk, hogy az osztály munkájának megkönnyítése érdekében az alábbi vállalati kategóriáknál a pénzügyminisztérium csak az összesített előirányzati adatokkal foglalkozzék : a) Gazdasági Vasutak NV-oknál, b) kéményseprő ipari községi vállalatoknál, c) temetkezési községi vállalatoknál, d) a KIK központi kötelékébe tartozó körzeti nemzeti vállalatoknál, e) Állami gyógyszertárak NV kereteinek felbontása útján létesítendő kisebb nemzeti vállalatoknál. Ezeknél a vállalatoknál is az egységes összesítés, a virement eltiltása előfeltétel lenne az összevont kezelés megvalósításánál. További előfeltétel az lenne, hogy a belügyminisztérium és a népjóléti minisztérium üzemgazdasági osztályai olyan mértékben erősíttessenek meg, hogy a vállalatok pénzügyi előirányzataival komolyan tudjanak foglalkozni. Megítélésünk szerint ma még ezek az üzemgazdasági osztályok nincsenek erre a feladatra kellőképpen felkészülve. Az összes többi vállalati kategóriáknál megítélésünk szerint az eddigi rendszer lenne fenntartandó és áttérés csak 1950. január l-jétől kezdve lenne megvalósítandó olyan ütemben, ahogy a 2. alatti átszervezés megtörténik. Ez természetesen nem zárja azt ki, hogy olyan vállalatcsoportoknál, ahol a 2. alatti átszervezés még ebben az évben megtörténik, ne térjünk át évközben is az új rendszerre, ez azonban részletkérdés, amelyet ki kellene még tárgyalni.