Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

Tekintettel arra, hogy a Folyószámlaosztály munkája után, a rendelet értel­mében az adósságrendezésbe bevont vállalatok, mint hitelezők, november 15-ig kötelesek nyilatkozni a bejelentés helyességéről, továbbá a bejelentések­kel kapcsolatos vitákban, mint harmadik fázisban egy egyeztető bizottság fogja a kérdéseket elintézni, felhívom Judik igazgató úr figyelmét arra, hogy a Hitelügyi Osztállyal az adósságrendezés további alakulása miatt az érint­kezést felvenni szíveskedjék. Gordon László Tisztázat. - UMKL. XIX-L-l-n. 17. doboz 71-72. 1. Eredeti aláírással. 1 Gordon László, a Magyar Nemzeti Bank pénzforgalomért felelős igazgatója. 2 Judik József, a Magyar Nemzeti Bank igazgatói rangú tanácsadója. 3 Az irat mellett található. • 312. Budapest, 1948. december 20. SULYOK BÉLA 1 ELŐADÁSA A MAGYAR NEMZETI BANK SZAKSZERVEZETI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÁLTAL SZERVEZETT SZAKMAI ELŐADÁSSOROZATON „MAGYARORSZÁG ÜJ HITELPOLITIKÁJA" CÍMEN Tisztelt Kartársak! Ahhoz, hogy az ország új hitelpolitikájának módszereit és a Nemzeti Bank Hitelügyi osztályának szervezetét ismertessem Önökkel, röviden egy pillantást kell vetnünk előbb a bankok kialakulásának és szerepének kérdésére. így lesz csak világossá az a döntő változás, amely a Magyar Nemzeti Bank szerepé­ben és szerkezetében egyaránt bekövetkezett, és amelynek Önök mindnyájan tanúi. A kapitalizmus utolsó és legfőképpen a századforduló óta kialakult szaka­sza az imperializmus, amely - ahogy Lenin meghatározta -, lényegét tekintve nem egyéb, mint monopolista kapitalizmus. Tudjuk, hogy a kapitalizmus a maga előző, ún. liberális szakaszában a szabad verseny és a szabad kereske­delem jelszavaival indult el és lényegében a századforduló előtt többé-kevésbé ezen az alapon is épült fel. Természetes dolog, hogy amíg a tőkefelhalmozó­dás, a tőke koncentrációja és centralizációja komoly méreteket nem öltött, a kapitalista gazdálkodási rend alapja a szabad verseny volt. A tőke fokozatos koncentrációjából azonban megszülettek a monopóliumok és létrejöttek a ka­pitalisták monopolista szövetségei: a kartellek, szindikátusok és trösztök, ame­lyek fokozatosan a XX. század elején, Magyarországon pedig az első világ­háború után túlsúlyra jutottak, mint a tőke koncentrációjának természetes velejárói. A monopóliumok magától értetődően idővel nem szorítkoztak egy országon belüli monopóliumokra, hanem a nyersanyagforrások megszerzésé­nek szükségéből, gyarmati és tőkegyarmati monopóliumok megszerzésére irá­nyultak. Tőkegyarmati állapotnak nevezzük azt az állapotot, amely az állam­. • • •

Next

/
Oldalképek
Tartalom