Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

saját betétállományukból kénytelenek folyósítani és csak 20% erejéig jutnak visszleszámítási lehetőségekhez. A fővárosi intézeteknél ez az arányszám: 40-60. A vidék hitelellátása szempontjából is tarthatatlannak mutatkozik az a hely­zet, hogy az egész vidéki hitelszervezet alig 20 millió forintot elérő visszleszá­mításhoz jusson. Ennek hatásai kifejezésre jutnak abban is, hogy a vidéki hitelszervezet sokkal kisebb mértékben képes a különleges hitelakciókban nem részesülő mezőgazdák hiteligényét kielégíteni, mint ahogy az általános termelési szempontból indokolt volna. Ha a vidéki hitelszervezet most meg­állapítható teljesítő képességének és a forintmérlegből kitűnő vagyoni hely­zetének arányában a hitelkeret az itt kért mértékben felemeltetnék, ezzel a vidék gazdasági élete is komoly erőforrásokhoz jutna. Egykorú gépelt másodlat. - UMKL. XIX-L-2-a. 1. doboz. Kézírással: „Csikós, kéretem. V. Z. (Vas Zoltán) X. 9." 230. Budapest, 1947. október 14. GF TITKÁRSÁG FELJEGYZÉSE A VIDÉKI PÉNZINTÉZETEK SZÁMÁRA NYÚJTANDÓ HÁTVÉD ALÁTÁMASZTÁSOK ÜGYÉBEN 1947. okt. 14-én a vidéki intézetek készpénz-állomány csökkentésével kapcso­latosan részükre nyújtandó hátvéd alátámasztás kérdésében megtartott meg­beszélés során a következő szempontok alakultak ki: 1. A megoldás nem általános jellegű volna, hanem megfelelő gondot fordí­tana az individualizálásra. Előnyben kellene irt részesíteni azokat a pénzinté­zeteket, amelyek maguk számottevőbb betétállományt gyűjtöttek. Ennek meg­felelően csoportokba osztandók a pénzintézetek a betétállomány nagysága sze­rint és a hátvédkulcs progresszív arányban lenne megállapítandó. 2. Külön kellene választani a hátvéd megállapítása szempontjából a közü­leti és a magánbetéteket, a közületi betéteknél a hátvéd kérdése általában nem jönne figyelembe. 3. Az affiliált vidéki intézetek elvileg részesítendők lennének ugyan a hát­véd alátámasztásában, annak kikötése mellett azonban, hogy a hátvédalapon rendelkezésükre bocsátott összegek nem használhatók fel az affiliáló intézet­nél fennálló tartozás visszafizetésére. Az állományok számbavételénél figye­lemmel kell lenni arra, hogy az affiliáló intézet által nyújtott hitelek nem je­lentkezhetnek betét alakjában. 4. A hátvéd szempontjából a fenti elvek szemmel tartásával kialakítandó egyéni megoldások tekintetében a M. Nemzeti Bank egyes fiókfőnökei lenné­nek a megfelelő hatáskörrel felruházandók, akik a körzetükbe eső pénzintéze­tek általános kereteinek megállapításába a Pénzintézeti Központ véleményét és hozzászólását is kikérnék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom