Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

saját betétállományukból kénytelenek folyósítani és csak 20% erejéig jutnak visszleszámítási lehetőségekhez. A fővárosi intézeteknél ez az arányszám: 40-60. A vidék hitelellátása szempontjából is tarthatatlannak mutatkozik az a helyzet, hogy az egész vidéki hitelszervezet alig 20 millió forintot elérő visszleszámításhoz jusson. Ennek hatásai kifejezésre jutnak abban is, hogy a vidéki hitelszervezet sokkal kisebb mértékben képes a különleges hitelakciókban nem részesülő mezőgazdák hiteligényét kielégíteni, mint ahogy az általános termelési szempontból indokolt volna. Ha a vidéki hitelszervezet most megállapítható teljesítő képességének és a forintmérlegből kitűnő vagyoni helyzetének arányában a hitelkeret az itt kért mértékben felemeltetnék, ezzel a vidék gazdasági élete is komoly erőforrásokhoz jutna. Egykorú gépelt másodlat. - UMKL. XIX-L-2-a. 1. doboz. Kézírással: „Csikós, kéretem. V. Z. (Vas Zoltán) X. 9." 230. Budapest, 1947. október 14. GF TITKÁRSÁG FELJEGYZÉSE A VIDÉKI PÉNZINTÉZETEK SZÁMÁRA NYÚJTANDÓ HÁTVÉD ALÁTÁMASZTÁSOK ÜGYÉBEN 1947. okt. 14-én a vidéki intézetek készpénz-állomány csökkentésével kapcsolatosan részükre nyújtandó hátvéd alátámasztás kérdésében megtartott megbeszélés során a következő szempontok alakultak ki: 1. A megoldás nem általános jellegű volna, hanem megfelelő gondot fordítana az individualizálásra. Előnyben kellene irt részesíteni azokat a pénzintézeteket, amelyek maguk számottevőbb betétállományt gyűjtöttek. Ennek megfelelően csoportokba osztandók a pénzintézetek a betétállomány nagysága szerint és a hátvédkulcs progresszív arányban lenne megállapítandó. 2. Külön kellene választani a hátvéd megállapítása szempontjából a közületi és a magánbetéteket, a közületi betéteknél a hátvéd kérdése általában nem jönne figyelembe. 3. Az affiliált vidéki intézetek elvileg részesítendők lennének ugyan a hátvéd alátámasztásában, annak kikötése mellett azonban, hogy a hátvédalapon rendelkezésükre bocsátott összegek nem használhatók fel az affiliáló intézetnél fennálló tartozás visszafizetésére. Az állományok számbavételénél figyelemmel kell lenni arra, hogy az affiliáló intézet által nyújtott hitelek nem jelentkezhetnek betét alakjában. 4. A hátvéd szempontjából a fenti elvek szemmel tartásával kialakítandó egyéni megoldások tekintetében a M. Nemzeti Bank egyes fiókfőnökei lennének a megfelelő hatáskörrel felruházandók, akik a körzetükbe eső pénzintézetek általános kereteinek megállapításába a Pénzintézeti Központ véleményét és hozzászólását is kikérnék.