Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

kezménnyel járt, hogy a Bank kénytelen volt az intézetektől olyan váltókat visszleszámításba venni, amely váltókon alapuló hitelek annak idején a kötelező keret terhére engedélyeztettek, amely váltókat tehát az intézeteknek saját tárcájukban kellett volna tartaniok. Megítélésem szerint ezt a helyzetet az idézte elő, hogy az intézetek nem fordítottak kellő figyelmet likviditásuk biztosítására, nem számoltak a medio és az ultimo pénzigényeivel, hanem a mindenkori legmagasabb betétállományból kiindulva intézték hitelnyújtásaikat, bízván abban, hogy likviditási nehézségek esetén a Magyar Nemzeti Bank úgyis rendelkezésükre áll. Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy a hitelkorlátozások mai rendszerét és a bank jegyforgalmi megszorításokat tekintve, milyen nagy mértékben zavarja a Magyar Nemzeti Bank gestióját az a körülmény, hogy mediókor és ultimókor nagy összegű, váratlanul jelentkező hiteligényeknek van kitéve. Azt sem szükséges hangsúlyoznom, hogy a Magyar Nemzeti Bank a kötelező keret konstrukció megalkotásakor a kötelező keretbe tartozó váltók benyújtási lehetőségét csupán indokolt esetekre, elsősorban feltűnő mértékű betételvonás esetére vette számításba és semmiképpen sem gondolt arra, hogy az intézetek ezt a benyújtási lehetőséget kellő óvatosságot nélkülöző üzletpolitikájuk hátrányos következményeinek elhárítására használhassák fel. Mindezek előrebocsátása után felkérem a Miniszteri Biztos Urat, különös gonddal ügyeljen arra, hogy a Magyar Nemzeti Banknak, mint hátvédnek az igénybevétele a jövőben elkerültessék, illetve az igénybevétel csak kifejezetten indokolt esetre szorítkozzék. Fentiekkel kapcsolatban még a következőket hozom Miniszteri Biztos Űr tudomására: A kötelező keret terhére engedélyezett hitelek folyósítása is csak a likviditási szempontok szigorú szem előtt tartásával történhetik. Az engedélyezés ténye ugyanis az intézetekre nézve, a folyósítást illetőleg, csak jogot jelent, nem pedig kötelezettséget. Az intézeteknek tehát ilyen hitel folyósításakor épp úgy számot kell vetniök jelenlegi és jövőbeni pénzügyi felkészültségükkel, mint az ún. nostro-nostro hitelek folyósításánál. A pénzügyi felkészültség mértékének megállapításánál elsősorban természetesen a hitelnyújtás alapjául szolgáló betétállomány mineműsége tehető vizsgálat tárgyává. Ha tehát a betétnövekedés pillanatnyilag adva is van, a növekedésből származó pénzeszközök csak akkor fordíthatók kihelyezési célokra, ha azok jellege azt megengedi. Ebből következik, hogy az előre meghatározott célra, pl. devizavásárlásra vagy cukoradó befizetésére elhelyezett rövidlejáratú betétek a hitelnyújtási kapacitás megítélésénél feltétlenül figyelmen kívül hagyandók. A prolongációs hitelkérelmek elbírálásakor gyakran tapasztalható, hogy a pénzintézetek olyan esetben is továbbítanak a Magyar Nemzeti Bankhoz ilyen kérelmeket, amikor a halasztást a hitel eredeti engedélyezésekor kitűzött cél vagy az adós pénzügyi helyzete nem teszi indokolttá, sőt az is előfordul, hogy a pénzintézetek a prolongációt kérik, holott a fedezet az adós számláján adva van. A hitelkorlátozó rendelkezések tárgyábn kiadott körlevelekben a Magyar Nemzeti Bank közölte a pénzintézetekkel azokat az irányelveket, amelyeket a