Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
IV. A stabilizációtól a bankállamosításig
közül az egyik kétségtelenül a követett nostro politika. Van tehát némi reális alapja annak a felfogásnak, hogy amennyiben a pénzintézetek nagyobb szabadságot kapnak a betétek kihelyezése tekintetében, ez a betétgyűjtő tevékenységet is kedvezően fogja befolyásolni. Az új rendszer egyik lényege tehát éppen az lenne, hogy a pénzintézetek ún. kötelező nostro keretét, amelyen belül a kihelyezést hatóságilag irányítjuk, augusztus 31-ével rögzítjük és ezt a keretet tovább akkor sem emeljük, ha egyébként a betétek tovább emelkednének. Ugyanakkor azonban irányelveket állapítanánk meg, amelyek a pénzintézeti nostro kihelyezéseknél kötelezően szem előtt tartandók volnának. Ilyen irányelvek alkalmazása ma annál is könnyebben lehetséges, mivel a pénzintézeteknél miniszteri biztosok működnek és így ezek az irányelvek lényegében a miniszteri biztosok magatartását határoznák meg. A Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság immár egy éves gyakorlatában kialakultak azok a szempontok, amelyek a gazdasági adottságok, az egyes szakmák jellege, pénzügyi felkészültsége stb. alapján lényegében a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság működését is meghatározták. A hitelélet központi irányításának döntő jelentősége éppen ott volt, hogy szabályozó tevékenységével nemcsak elősegítette a hatóságilag kívánatos feladatok megoldását, de megakadályozta egyben, hogy bizonyos, a spekuláció szempontjából egyébként hasznosnak bizonyuló területeken olyan vásárlóképesség érvényesülhessen, amely az áralakulásra rombolólag és a piaci ellátásra kedvezőtlenül hathatott volna. A hitelpolitikának ezt a lehetőségét épp a tervgazdálkodás érdekében az új hitelrendszerben is feltétlenül biztosítani kell és ezért olyan szoros irányelvek megszabása szükséges, amelyek ezt a kérdést megnyugtatólag intézik el. Mindezekből következik, hogy a hitelpolitikai irányelveknek úgyszólván minden fontosabb agrártermékre és ipari szakmára konkréten megfogalmazott szabályokat kell tartalmazniuk, amelyeket időről időre, a mindenkori adottságoknak megfelelően kell módosítani. A jövőben tehát - amennyiben a Gazdasági Főtanács ezt az új rendszert elfogadja - a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság működése egyrészt a Nemzeti Bankra támaszkodó hitelek szabályozására és az irányelvekben javaslattételre szorítkozna, a Gazdasági Főtanács pedig hónapról hónapra csupán a Nemzeti Bankra támaszkodó hitelek tervét és a nostro kihelyezéseknél alkalmazandó irányelveket határozná meg. Határozati javaslat A Gazdasági Főtanács 1947. szeptember 1-i hatállyal megszünteti a pénzintézeti saját eszközökre támaszkodó kihitelezéseknél érvényesülő hatósági irányítás jelenlegi rendszerét. Az úgynevezett pénzintézeti nostro kereteket, amelyen belül a prolongációk és kihitelezések hatósági irányítás alatt állanak, augusztus 31-ével rögzíteni kell és ezek a keretek szeptember l-jétől nem emelhetők. Ugyanakkor azonban a pénzintézeti kihelyezések közérdekű szabályozása érdekében kötelező irányelvek állapítandók meg. Az irányelveknek minden fontosabb agrártermékre és ipari szakmára konkréten megfogalmazott előírásokat kell tartalmazniuk.
