Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949

latok és az - állami ellenőrzés megvalósítása előtti - bankvezetés nézeteit. Az ebben javasolt intézkedések: „Az iparvállalatok tárca váltóinak leszámítolása a bankok saját eszközeiből korlátozás nélkül és a bankok részére e célra kellő mértékű nemzeti banki visszleszámítolási keret engedélyezése; iparvállalati folyószámlahitelek engedélyezése a bankok saját eszközeiből, szükség esetén nemzeti banki refinanszírozás mellett; az esedékes állami és jóvátételi tartozások kifizetése vagy refinanszírozása; a nyersanyag- és szénellátás biztosítása, illetve - a gépiparban - egyenlő elbánás a NIK vállalatokkal; a gépiparban az állami és egyéb közületi rendelések kiadásánál az eddigi szempontok fenntartása, illetve a NIK-vállalatok előnyben részesítésének mellőzése,- az export megkönnyítését célzó szakmai javaslatok megértő elintézése; az egyes szakmák speciális panaszainak megvizsgálása és orvoslása; az importálandó nyersanyagokhoz szükséges devizák biztosítása". Ez a koncepció kétségtelenül az emisszió növelését és ezzel együtt a meghatározott keretek lényeges túllépését igényelte volna. A gyakorlatban azonban a hitelpolitikában a keretgazdálkodás kiterjesztésére és elmélyítésére került sor. A hitelkeretek ily módon történő megállapítása - a keretösszegek és a belső arányok időnkénti változtatásával - 1948 elejéig a hitelpolitika fő módszere maradt. A hitelkereteknek a bankok betétállomány-változása szerinti naponkénti megállapítása bizonytalanná tette a diszponálható összegek meghatározását, betétcsökkenés esetére pedig nem tartalmazott megfelelő intézkedéseket. Ezért a gyakorlatot 1947. május l-jétől módosították. Az intézetek kötelező keretét bankonként meghatározott összegben - 16 nagybank számára - közvetlenül emelik meg: „az engedélyezett keretnek minden 200 forinttal történő emelése jogot ad a nem engedélyezett felső határ 100 Ft-tal történő növelésére, viszont az engedélyezett keret minden 200 Ft-tal történő csökkenése esetén az intézetek kötelesek nem engedélyezett kihelyezési állományuk felső határát 100 Ft-tal csökkenteni". Ez a módszer az elképzelés szerint az intézeteknek a kötelező keret kitöltésében, illetve felhasználásában való érdekeltségét a korábbinál jobban párosítja a saját, tehát központi engedély nélküli kihelyezési állomány növelésében fennálló érdekeltségükkel. Ily módon a kötelező, tehát a központi célok szerint sorolt, központi döntésekkel elhatározott, de a bankok által folyósítandó és visszleszámítolás alapjául szolgáló - kamatszempontból is meghatározott - hitelek és az ún. nostro-nostro, tehát a pénzintézetek saját pénzeszközeiből, betéteik terhére folyósítható stb., az ő üzleti szempontjaik szerinti döntés alapjául szolgáló és a kötelezőnél jóval magasabb, 36%-os kamatozást is elérő hitelek közt megfelelő automatizmust és kapcsolatot hoztak létre. A 2/3-1/3 arányt később a pénzintézeti saját eszközök növekedése alapján - a pénzintézetek ez irányú igényeinek engedve - 1947. május l-jétől 60-40%-ra módosítják, és így a pénzintézeti érdekeltséget a hitelfolyósításnál növelik. Az ily módon kialakított új keretekről egy részletes táblázat is képet ad. A stabilizáció eredményeit a pénzügyi kormányzat a bankjegyforgalom terven felüli növekedése és az árak emelkedése, továbbá más piaci jelenségek miatt veszélyeztetve látta, és 1947 májusában új, szigorító hitelezési intézke-