Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
III. A forintstabilizáció előkészítése és megvalósítása
legfontosabb közszükségleti cikkek árának változatlanságát biztosítja. Amenynyire csak lehet, a 10 millió dolláros amerikai kölcsönt, valamint a svájci előlegeket, ha nem is közvetlenül, de közvetve a szükséges tartalékok gyűjtésére kell felhasználni. 7. A mai árnívó, ha a zugdollár alapján számítjuk, 40%-kal alacsonyabb, mint a háború alatti, ha hivatalos árfolyamon számítjuk, akkor 30%-kal magasabb, mint a háború előtti. A zugdollár alapján kapott eredmény legalább 40%-kal magasabb a háború előttinél. Tehát még egy komolyabb árszínvonalemelkedés esetén is a világpiaci árak alatt maradunk. A visszatartott áraknak fokozatos felemelését az önköltségi árhoz, végre kell hajtanunk az előkészítés időszakában, azt tartva szem előtt, hogy az árszínvonal legfeljebb 30%-kal lehet magasabb a háború előttinél. Kétségtelen ,hogy előnyösebb volna a stabilizálást nem október l-jén, hanem augusztus l-jén megkezdeni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az előkészítő intézkedéseket eddig az időpontig el tudjuk végezni. A stabilizálás. 8. Az új valuta a forint, amely 1/8-ad dollárral volna egyenlő. Október l-jén (vagy augusztus l-jén) kerülne forgalomba, ettől kezdve a forgalomban lévő pengő-bankjegyek mennyisége nem szaporítható. A pengő-bankjegyek egyelőre forgalomba maradnának. A forint és pengő meg nem változtatható viszonya megállapítást nyer. Október 1-jére a Nemzeti Bank vagy államosíttatik, vagy pedig október l-jével megszűnik a Nemzeti Bank bankjegykibocsátási joga. Az új bankjegyeket ebben az esetben az államkincstár bocsátja ki. 9. A kibocsátható bankjegymennyiség: kiindulva abból, hogy az áruforgalom a háború előttinek kb. a fele, abban az esetben, ha az árnívó 30%-kal magasabb, mint a háború előtt, 260 millió háború előtti pengőnek megfelelő bankjegymennyiség volna kibocsátható. (A háború előtti bankjegyforgalom kereken 400 millió pengő volt.) A 260 milliónak a fele, 130 millió pengő az állami deficit fedezésére fordíttatnék, a másik fele pedig a magángazdaság és közületek hiteligényének kielégítésére. 10. A stabilizációt követő első hónapokban igen erősen meg kell szorítani a hitelnyújtást. A kamatláb 8-10%-ra emelendő. 11. A reális munkabér a háború előtti bérnek 50%-át teheti a stabilizáció legelső idejében. Akinek a háború előtt 100 pengő volt a havi keresete, most - 30%-os áremelkedést számítva - 65 pengő (illetve ennek megfelelő forint) volna a keresete. A stabilizáció előrehaladásával azután a bérnívót fokozatosan lehet emelni. 12. Előrelátható, hogy a stabilizációs válság munkanélküliséget eredményez. A stabilizációs válság annál rövidebb lesz az új pénzegység bevezetése után, minél hatékonyabb az előkészítés. Igaz, hogy ebben az esetben már az előkészítés is munkanélküliséghez vezet. A stabilizációt többek között azért is jobb volna augusztus l-jén végrehajtani, mint október l-jén, mert a nyár és kora ősz folyamán a munkanélküliség könnyebben elviselhető és ellene könynyebben foganatosíthatók rendszabályok, mint a téli hónapokban.
