Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

Fogalmazvány. - UMKL. XXIX-L-l-m. 43. doboz. Walder Gyula igazgató eredeti aláírásával. Április 16-án a bank körlevélben közli fiókintézeteivel, hogy az akció feltételeinek megfelelő kisiparosok számára 1 milliárd adópengő összegű hitelkeret áll rendelkezésre „kisipari szerszámhitel" megnevezéssel. Egy-egy kisiparos részére maximum 5 millió pengő összegű hitel folyósítható. A hitel kamata a mindenkori váltóleszámítolási kamatlábat 6%-kal haladja meg. Az államkincstár a kölcsönök 50%-a erejéig vállal hiány szavatosságot. Ez esetenként a folyósító Pénzintézeti Központ útján egy bizottság döntésétől függően 100%-ig is kiterjeszthető. Budapest, 1946. április A GAZDASÁGI FŐTANÁCS TITKÁRSÁGÁNAK TERVEZETE A ZÁROLT KLÍRINGRENDSZER BEVEZETÉSÉRE 3483/1946. A magyar gyáripar a háború befejezése óta sokkal egyoldalúbb pénzügyi kapcsolatban áll az államkincstárral, mint bármikor korábban. A gyáripar bevételeinek mintegy 75%-a az állami kiadásokkal kapcsolatos. Ha a Magyar Nemzeti Bank visszleszámítási tevékenységére támaszkodó ipari hiteleket is számításba vesszük, azt lehet mondani, hogy a gyáripar bevételeinek mintegy 85%-a az államhatalom közreműködésével keletkezik. Ugyanakkor köztudomású, hogy az állam és a jegybank finanszírozása a bankjegy kibocsátásra támaszkodik. Végeredményében tehát a gyáripari bevételek túlnyomó része az inflációs gazdálkodás lecsapódása és így a közgazdaság szempontjából nem lehet közömbös, hogy az ipari pénzszükséglet miképpen alakul. Az ipari pénzgazdálkodás állami szabályozása terén a háborúban alkalmazott eszközök kellő eredményt ma már nem biztosítanak. A háborús években előtérben állt mérlegrendelet úgyszólván elvesztette gyakorlati jelentőségét. A fokozott vállalati adóztatás - éppen a vállalati bevételek összetétele miatt - legtöbbször állami kiadást involvál és ezért lényegében nem éri el célját. A kényszerű üzemszünetek ismétlődése és a rendkívül lecsökkent termelés, sok egyéb tényezővel együtt, végül az a körülmény, hogy ezek a tényezők egyegy szakmán belül is igen eltérő súllyal léphetnek fel, mind oda vezettek, hogy uniformalizáló rendszabályokkal - legalábbis egyelőre - eredményeket alig lehet elérni, helyesebben ezeket a rendszabályokat olyan eszközök alkalmazásával kell kiegészíteni, amelyek a vállalatok egyedi körülményeit tartják szem előtt és a vállalatokat mintegy arra kényszeríti, hogy pénzügyi geszcióiknál az ország jelenlegi súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetét fokozottabb mértékben vegyék figyelembe. A jóvátételi zárolt klíring rendszer már ezt a célt szolgálta. Meglévő formájában azonban több fogyatékosságot takar. A jogi rendezetlenség mellett hibája, hogy nem a vállalatot, hanem a jóvátételi munkakört érinti, és így