Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
pénzintézetek benyújtásába jogosult háromhónapos lejáratú kincstári jegyeket leszámítani. A tervezet szerint a minisztertanács említett állásfoglalásának megfelelő kormányrendelet nem készülne és nem tétetnék közzé, hanem minisztertanács álláspontjáról Miniszter Űr értesítené a Magyar Nemzeti Bankot. A minisztertanács állásfoglalását az teszi szükségessé, hogy az állami kincstárjegyek leszámításának eddigi gyakorlatát a Bank főtanácsának egyes tagjai az alapszabályok 50. cikkében foglalt tilalommal összeegyeztethetetlennek tartják. A tervezett megoldással szemben rá kell mutatnom a következőkre: A Magyar Nemzeti Banknak az 1924: V. törvénycikk kiegészítő részét alkotó alapszabályai szerint, ha valamely vitás kérdésben a kormány és a Bank között folytatott tárgyalás nem vezet megegyezésre, az ügyet minden más eljárás kizárásával választott bíróság dönti el (47. cikk). E szabály alól azonban kivétel az alapszabályok 50. cikkének első bekezdésében foglalt rendelkezéssel kapcsolatban felmerült vita, amely bírói útra, mégpedig Közigazgatási Bíróság előtti eljárásra tartozik. A Közigazgatási Bírósághoz intézendő panasz joga nemcsak a Magyar Nemzeti Bankot illeti meg, hanem a Bank főtanácsának minden egyes tagját is. Ebből az következik, hogy a 681/1946. IV. a. számú minisztertanácsi előterjesztésben ismertetett jogvitát a minisztertanács elvi állásfoglalása esetleg nem fogja nyugvópontra juttatni. Amennyiben pedig a kincstári jegyek leszámításával kapcsolatban folytatott eddigi gyakorlat az alapszabályok 50. cikkének első bekezdésében foglalt tilalommal nem volna összeegyeztethető, a Közigazgatási Bíróság az előtte megindítandó eljárás során nyilvánvalóan arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy a törvényerővel bíró alapszabályok rendelkezéseit minisztertanácsi határozattal félretenni nem lehet, hanem ebből a célból jogszabályra van szükség. Ez a jogszabály természetesen lehet az 1946 :VI. tc. 1. §-ában foglalt törvényes felhatalmazáson alapuló és szabályszerűen közzétett kormányrendelet is. Mindezekre figyelemmel Miniszter Űr nagybecsű megfontolásába ajánlom, nem kellene-e a Magyar Nemzeti Bank főtanácsának kebelében felmerült kétségek eloszlatása végett további tárgyalásokat folytatni s amennyiben a Magyar Nemzeti Bankkal folytatandó tárgyalások nem vezetnének eredményre, nem kellene-e a tervezett megoldás helyett a Magyar Nemzeti Bank alapszabályainak 50. cikkében foglalt tilalmat kormányrendelettel átmenetileg felfüggeszteni. A miniszter rendeletéből: Dr. Bacsó Ferenc s. k. miniszteri osztályfőnök Hiteles másodlat. UMKL. XXIX-L-l-m. 2. doboz. PM 74.048/IV. a. iktató szám. „Igazságügyminisztérium" körbélyegző. Szentirmay igazgató, a törvényelőkészítő osztály irodavezetője eredeti aláírásával. Tárgy: Kincstárjegyek leszámítása a Magyar Nemzeti Banknál. 681/1946. IV. a. sz.