Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

64. Budapest, 1946. május 6. A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM ELŐTERJESZTÉSE A MINISZTERTANÁCSHOZ A MAGYAR NEMZETI BANK MŰKÖDÉSÉRE VONATKOZÓ EGYES RENDELKEZÉSEK TÁRGYÁBAN A magyar kormány és a Magyar Nemezti Bank közötti viszonyt az 1924: V. tc. mellékletét alkotó alapszabályok 45-49. cikkei határozták meg akként, hogy a kormány részére felügyeleti jogkör biztosíttatott. Ez a felügyelet azonban, amelyet a kormány kormánybiztos útján gyakorol, meglehetősen szűkkörű. Nevezetesen csak afelett való őrködésben áll, hogy a Bank a törvényeknek és az alapszabályoknak megfelelően járjon el. Joga van ugyan a kormánybiztosnak ahhoz, hogy a Bank szerveinek határozatai ellen óvást emeljen, de ez a jog a dolog természeténél fogva csak a felügyelet említett keretei között mozoghat. A felügyelet nem nyújt azonban módot sem arra, hogy a kormány a Bank működését az ország gazdasági érdekeinek megfelelően irányítsa, sem pedig arra, hogy a kormány a helyes gazdasági elvekben a Bank működésében való érvényesülését biztosítsa. Minthogy pedig a jelenlegi rendkívüli viszonyok között elengedhetetlen, hogy a Bank minden tekintetben az ország általános gazdasági érdekeivel összhangban működjék, ennek a célnak elérése végett szükségesnek mutatkozik a felügyelet kérdésének újbóli szabályozása. Ezeknek a szempontoknak alapján készült a Gazdasági Főtanács által már megtárgyalt rendelettervezet, amelyet az alábbiakban kívánok ismertetni. Amint arra már utaltam, a felügyelet gyakorlásánál nemcsak azt kell majd vizsgálni, hogy a Bank működése jogi szempontból kifogástalan-e, hanem a lehető legnagyobb mértékben figyelemmel kell lenni a gazdasági szempontokra is. Különösen fontos lesz annak vizsgálata, hogy a Bank üzletvitele megfelel-e a kormány hitel- és devizapolitikájának, és hogy ennek folytán megvan-e a nélkülözhetetlen összhang egyrészről a kormány gazdasági tervei, másrészről a Bank működése között. Az ekként kibővült felügyelet gyakorlására kétségtelenül a pénzügyminiszter a leghivatottabb; ezért indokoltnak látszik, hogy a felügyelet ne a kormánynak legyen a feladata, hanem a pénzügyminiszter hatáskörébe utaltassák, fenntartva azt a korábbi rendszert, amely szerint a felügyelet gyakorlása kormánybiztos útján történik. Azt a célt, hogy a Barik működése a gazdasági élet kívánalmainak megfelelően legyen irányítható, szolgálná a kormánybiztos részére biztosítandó indítványozási jog. Ennek alapján a kormánybiztos kívánságára az általa megjelölt ügyet a Bank szerveinek ülésén tárgyalni kell. A kormánybiztos óvási joga természetesen továbbra is fennmaradna, sőt gyakorolható lenne nemcsak a törvényekbe vagy alapszabályokba ütköző, hanem az ország általános gazdasági érdekeivel ellentétes határozattal szemben is. Ezeknek az intézkedéseknek eredményessége nem lenne azonban kellően biztosítva abban az esetben, ha a Bank működéséből származó vitás kérdések eldöntésénél a kormány gazdasági elgondolásai nem érvényesülhetnének. Erre