Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
hogy bankjegylebélyegzés készül és ezen a napon természetszerűleg mindenki menekülni igyekezett pénzétől oly módon, hogy fizetett vele a készülő rendszabályokról mit sem tudó embertársainak, vagy hatósági segédletet kapott ahhoz, hogy kellően informált embertársával ugyanezt tegye. Ebbe a körbe tartozik a kormányzatnak az az intézkedése, hogy az üzletek bezárása tilos. Ugyanakkor azonban egyes állami szervek beszüntették fizetések átvételét. Hogy mindezek a jelenségek alkalmasak voltak arra, hogy a kormányzat igazságosságába vetett hitet meggyengítsék és ezzel a reakció malmára hajtsák a vizet, ez kétségtelennek látszik. Ami talán még súlyosabban esik a latba, a pénzzel szemben már eddig is megnyilvánult bizalmatlanság jelentős mértékben fokozódott és félő, hogy különösen a parasztság sokáig nem fogja elfeledni a bankj egy dézsmát. A bizalom pedig nagyon kényes jószág, könnyű eljátszani és nehéz meg- vagy vissza szerezni. A bankjegylebélyegzés hatásai e vonatkozásban nemcsak most, hanem még hosszú idő múltán is érezhetők lesznek, akkor amikor majd például a szanálás kapcsán a bizalomra rendkívül nagy szükség lesz. A gazdasági életben már eddig is komoly nehézségeket okozott a bankj egydézsma, de félő, hogy a nagyobb nehézségek még hátra vannak, főleg abban a vonatkozásban, hogy a munkabérek fizetésére a vállalatok egész sorának nem lesz elegendő fedezete, a szükséges hitelműyeletek lebonyolítása pedig szükségszerűen bizonyos időt vesz igénybe. Ha mindezzel szembeállítjuk az elért előnyöket, akkor azokat rendkívül soványnak találjuk. Kétségtelen, hogy a hirtelen beállt pénzszűke a kereslet nagymérvű hanyatlását és ennek megfelelően az árnívó bizonyos változását eredményezte. Azonban ismeretes, hogy az elsőrendű közszükségleti cikkek iránti kereslet aránylag kevéssé elasztikus, tehát a keresletcsökkenés túlnyomórészt a luxuscikkek piacán jelentkezett és a közszükségleti cikkek piacán netán mutatkozó áresés teljesen átmeneti, másrészt dollár és egyéb értékek piacradobása útján igyekeztek az emberek a primőr szükségletek megvásárlásához szükséges összegeket előteremteni. Innen magyarázható a dollár és egyéb értékek jelentős árhanyatlása, mely azonban éppen minthogy eredete ismeretes és nem a pengő iránti megnövekedett bizalomnak a jele, előreláthatólag nem fog árcsökkentő pszichikai hatást kifejteni az egyéb piacokon. A pénzszűke miatt átmenetileg egyes árupiacokon is megnövekedhet a kínálat, ez azonban főleg a közszempontból kevésbé fontos piacokon jelentkezik. A fent elmondottak folytán a közszükségleti cikkek piacán érezhető és huzamosabb olcsóbbodásra számítani a pénzlebélyegzésből kifolyólag nem lehet és így az a cél, hogy a fixfizetésű réteg helyzetében álljon be kedvező fordulat, nem látszik elérhetőnek. Ez a réteg is csak a dézsma kapcsán elvitt pénzét fogja fájlalni, amivel szemben néven nevezhető előnye előreláthatólag nem származik. Egyébként az árcsökkenés kérdésének vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a pénzlebélyegzést közvetlenül megelőzően épp a lebélyegzési hírek miatt jelentős áremelkedések álltak elő és ha most vissza is mennek az árak, ez nem jelenti azt, hogy alacsonyabbak, mint volnának, ha a pénzlebélyegzés terve és híre fel sem merült volna.
