Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
látom indokoltnak, hogy a hitel ugyan átértékelés nélkül nyújtassék, a gyártmányok ármegállapításánál azonban az utánpótlási ár ne vétessék figyelembe. Ezáltal ugyan esetleg kettős árszint keletkezhetik, de az abból származó nehézségek áthidalására kétféle eljárás között is lehet esetenként választani. Az egyik lehetőség az árkiegyenlítő alap rendszerének alkalmazása, mely lehetőség abban áll, hogy az utánpótlási ár figyelembevételével piacra kerülő cikkek szabad forgalomba bocsáttatnának, míg az átértékelés nélküli forgótőkehitel segítségével előállított árucikkek kötött forgalomban, jegyrendszer alapján vagy pedig munkás és tisztviselői beszerzési csoportokon keresztül kerülnének forgalomba. Az ún. szelektív hitelpolitika terén nézetem szerint ugyancsak azok a szempontok volnának alkalmazandók, amelyek a beruházási és a forgótőke kielégítésére irányuló hiteligények megítélésénél figyelembe vétetnek. A hitelek valorizálásánál mérvadó elvekre vonatkozó véleménykérés kapcsán szíves megfontolásra ajánlom azt a nem kívánatos helyzetet, amely akkor állna elő, ha valorizált és nem valorizált hitelek egy időben szerepet játszanának. A hitelelvek gyakorlati alkalmazásánál követendő szempontokra vonatkozó fentebbi véleménykéréssel kapcsolatosan van szerencsém a t. Tanács figyelmét felhívni arra, hogy a Minisztertanács elé javaslatot terjesztettem gazdasági miniszteri és államtitkári értekezletek rendszeres tartása iránt. Nézetem szerint ezek az értekezletek volnának leginkább hivatva arra, hogy egyrészt a hitelpolitika terén követendő lényegesebb elveket megállapítsák, másrészt a nagytételű hiteligénylések esetében a folyósításra vonatkozó döntést meghozzák. Saját szerepemet a 2660/1945. M. E. sz. rendelet alapján abban látom, hogy a különböző közületi és magáncélokra fordítandó hitelkeretek egymás közötti arányának megállapításában részt vegyek, míg a valamely célra juttatandó hitelkeret további felosztása - meggyőződésem szerint - az egyes szakminiszterek hatáskörébe tartozik. Abból a célból, hogy egyfelől a gazdasági miniszteri és államtitkári értekezletek hitelpolitikai elvi természeti és konkrét hitelnyújtások engedélyezésére vonatkozó tárgyalásai alaposan előkészíttessenek, másfelől a nem egészen nagytételű hitelek nyújtásának elbírálása az érdekelt ügykörök felfogását egységes nevezőre hozó szerv elé legyen utalható, esetleg szó lehetne a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ, az egyes gazdasági tárcák és némely fontos érdekképviseleti szakközegeiből álló és azt az előbb jelzett feladatkört ellátó hitelvéleményező bizottság létesítéséről. Tudomásom szerint a közelmúltban Ausztriában hasonló célkitűzésű ilyen bizottság létesült. Amint a t. tanácsnak a fentiekben vázoltakra vonatkozó véleménye hozzám beérkezik, azt az illetékes tényezőkkel késedelem nélkül közölni fogom. Nagy Ferenc s. k. Egykorú másolat. OL. Z/58. 17. cs. 175. tétel, 325-326. lap.
