Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

Budapest, 1945. augusztus 31. •. A MAGYAR NEMZETI BANK ÜZLETVEZETÖSÉGÉNEK KÖRIRATA A FŐVÁROSI PÉNZINTÉZETEKHEZ A HITELGAZDÁLKODÁSRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK ÉRVÉNYBEN TARTÁSÁRÓL MNB H.o. 2520/45. A m. hó 23-án Ho. 1624/a-II-1945. szám alatt kelt rendelettel többek közt felhívtuk a bankintézetek figyelmét arra, hogy a kötött hitelgazdálkodásra vonatkozólag az elmúlt években kiadott rendelkezéseink, a változott viszonyoknak megfelelő értelmezéssel, továbbra is érvényben vannak. Mivel a főintézet a szóbanlévő rendelet tartalmát csak a kerületébe tartozó vidéki intézetekkel közölte, a fővárosi intézetekhez a következő körirat volna intézendő: Értesítjük, hogy a hitelek folyósítása tárgyában 1942. évi április hó 18-án kelt 1. számú körlevelünkben, valamint az 1943. évi június hó 15-én Ho. 340/XVI-1943. sz. a. kelt emlékeztetőben ismertetett alapelvek, a változott viszonyoknak megfelelő értelmezéssel, továbbra is érvényben vannak. Az intézeteknek tehát ezentúl is különös súlyt kell helyezniük a hiteligények gondos megválogatására s főleg annak felderítésére: 1. hogy az igényelt hitel valóban a hasznos termelés céljait szolgálja-e, 2. hogy a hitel visszafizetésének időtartama arra a minimális időre van-e korlátozva, amelyen belül a kitűzött gazdasági cél elérhető, 3. hogy az igénylőnek nincsenek-e olyan mobil eszközei, amelyek felhasználásával a kívánt célt hitel igénybevétele nélkül is meg tudja valósítani. A hiteligények elbírálásánál gondosan vizsgálni kell, hogy a termeléshez vagy a helyreállításhoz szükséges munkaerő és anyagok milyen mértékben állanak rendelkezésre, továbbá, hogy a munka milyen időtartamra van tervezve, mert hitelek csak a rendelkezésre álló anyagkészlet és munkaerő arányában nyújthatók. Az intézeteknek ennélfogva ügyelniök kell arra, hogy a hitelfolyósítás üteme ne legyen gyorsabb, mint amekkorát a munkaerő- és anyagellátási helyzet feltétlenül indokolttá tesz, mivel ellenkező esetben a hitelnyújtás - ahelyett, hogy termelést eredményezne - csupán az árakat hajtja fel. Az előzőekben ismertetett szempontok természetesen az intézetek összes hitelnyújtásaira vonatkoznak, tekintet nélkül arra, hogy a tárcájukba kerülő anyagot hozzánk óhatják-e továbbítani, vagy sem. Önként értetődik, hogy ezentúl is csak olyan váltókat fogadunk el viszontleszámításra, amelyeken alapuló hitelek a fentebbi előírások gondos mérlegelésével és betartásával folyósíttattak. Az első bekezdésben említett körleveleinkben előírt kérdőív kitöltését és az ezzel kapcsolatos nyilvántartások vezetését egyelőre nem kívánjuk meg, ez azonban nem jelenti azt, mintha a folyósított hitelek utólagos ellenőrzését (helyszíni vizsgálat vagy adatok bekérése útján) a jövőben mellőzni óhajtanánk.