Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

Előszó

ELŐSZÓ A tények magukért beszélnek - szoktuk mondani viták, beszélgetések során, ha a szubjektív megítélés helyett valamilyen kézzelfogható dokumentumot, bizonyítékot tárunk vitapartnerünk elé. Csaknem valamennyiünk könyvespolcán sorakoznak almanachok, kronológiák, törvénytárak, lexikonok. Ezekhez fűződő viszonyunk azonban igen eltérő: sokan órákat képesek lapozgatni, míg mások nagyon is száraznak, unalmas olvasmánynak tartják az ilyen könyveket. A kötet, amelyet az olvasó most kezében tart, úgy vélem mindkét olvasó típust kielégítheti, hiszen a tényekre szorítkozó, itt-ott igencsak hivatalos nyelvezetű minisztériumi átiratok mellett rábukkanhatnak olyan érdekességekre is, mint neves költőink, íróink, tudósaink javaslatai, útijelentései. Elég egy pillantást vetnünk a tartalomjegyzékre. Negyvenöt tavaszán - az újrakezdés, a várakozás, a remények és persze a kételyek légkörében - új, sok tekintetben más élet csírái kezdtek kibontakozni hazánkban. Az utóbbi években megjelent, s a koalíciós időszakot feldolgozó értékes történeti munkákból, de sokan még saját emlékeikből is visszaidézhetik az akkori időkre jellemző éles politikai küzdelmet, a pezsgést, a nyiladozó demokrácia jeleit is. Talán természetes is, hogy az újjáépítés sodró lendületében nem a nemzetközi kulturális, oktatási kapcsolatok céljainak, formáinak újrafogalmazása, esetleges átértékelése került az első helyre. Mindazonáltal elgondolkoztató és megszívlelendő az a gondoskodás, odaadó munka, amelyet elődeink ezen a téren kifejtettek. Úgy látszik, ők már akkor sejtették, tudták, amit ma már tények is alátámasztanak: az oktatási és kulturális kapcsolatok az általában vett nemzetközi együttműködés katalizátorai lehetnek. A hangsúly akkor még a megőrzésre, nem pedig a megszüntetésre került, bár jól tudjuk, hogy ez utóbbinak is eljött az ideje, mégpedig igen hamar. Kulturális és oktatási kapcsolatainkban nagy előrelépés történt az elmúlt negyven esztendőben. Mégis: van valami összekötő kapocs a kötetben taglalt időszak és napjaink jellemzői között, s ez pedig a nyitottság. De fogalmazhatunk úgy is, hogy sok egykori vágy és szándék az utóbbi időkben kezd valósággá válni, mégha némelykor anyagi eszközök híján s a régebbi reflexek működése okán a kelleténél, a szükségesnél lassabban is. Példaként elég talán azt említenem, hogy már 1946 novemberében szóba került egy leningrádi magyar intézet felállításának gondolata. Nos - mutatis mutandis - nemrég írtuk alá szovjet partnereinkkel a moszkvai magyar kulturális központ felállításáról szóló okmányt. Figyelmébe ajánlom e kötetet nem csak a tárgyalt korral foglalkozó kutatóknak és diákoknak, a magyar kultúra, kulturális kapcsolataink barátainak, segítőinek is. Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes