Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

IRODALOM, MŰVÉSZET, TUDOMÁNY 10/A Genf, 1945. szeptember HUBAY MIKLÓS ÍRÓ JELENTÉSE A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTERNEK A „REVUE DE LA HONGRIE NOUVELLE" c. FOLYÓIRAT ÜGYÉBEN I. Nouvelle Revue de Hongrie II. Revue de la Hongrie Nouvelle. /. Nouvelle Revue de Hongrie 1944. március 20-a után, ama számos dolog között, melynek fennmaradása kétségessé vált, volt hazánknak a külföld előtt szerzett jóhíre. Külföldön élve, közvetlenül éreztük a saját bőrünkön és becsületünkön, hogy milyen nehéz ezt kivívni és ha meg is van$ milyen veszendő. És mégis, szinte ez volt az egyetlen, melynek további istápolása még a kezünk ügyében maradt. A menthető dolgok számbavételénél irányult figyelmem a Nouvelle Revue de Hongrie-ra, melynek utolsó márciusi számát a megszállás pillanatában a postán feltartóztatták, a további megjelenéstől eltiltották, szerkesztőjét, Balogh Józsefet körözték, pár hónap után Szegeden elfogták és a sárvári internálótáboron keresztül elhajtották egy ismeretlen, de nem kétséges végű sors felé. Ez a műgond és igény tekintetében soha félre nem csúszott, politikailag pedig legkevésbé kompromittált magyar orgánum a betiltás és üldözés mártíriumával megérdemelte, hogy akármilyen magyar ellenállás felemelje nevét és kiálljon vele, hiszen a megszállással tisztázott helyzetben elmúlt a lap néhány eredendő hibájának további alkalma (politikai óvatoskodás, sznobizmus stb.) Az NRH - úgy véltük - nemcsak a tiszta szándékú propagandának egy esetleg tovább is felhasználható keretét jelenti, hanem jelent egy kiépült olvasótábort is. A kereten, a kipróbált fegyveren túl talán egy régibb hódítást is meg lehet még általa menteni. Mint az NRH-nak és a Hungárián Quarterly-nek volt szerkesztőségi titkára, a rendkívüli körülményekre való tekintettel saját felelősségemre megkezdtem az NRH-nak a svájci folytatását. A pár példányban kicsempészett márciusi számot saját költségemen lesokszorosítottam és a mellékelt levelek kíséretében szétküldtem régi olvasóinak. (L. mell. a, b, valamint A) A baráti fogadtatás visszhangja olyan megható és bátorító volt - több mint nyolcvan levél -, hogy a kiadást nem folytatni bűn lett volna.