Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL
Ami már most az olasz-magyar vonatkozású tudományos kutatást illeti, ennek bázisai adva vannak a méltánytalanul elhanyagolt risorgimento felkarolása, a virágzó rinascimento- és humanizmuskutatás kifejlesztése és középpontba állítása és rendszeres forráskiadványok közzététele. Ehhez csatlakozik a képzó'művészeti és zenei képzés olasz kapcsolatainak feltétlen folytatása. Az eddigi ösztöndíjrendszeren változtatni kellene annyiban, hogy az állam anyagi helyzetéhez mérten állandóan lenn kellene tartózkodnia 3-10 kutatónak, akik a tudományos munka föntebb említett területein tervszerűen és állandóan dolgoznak. Az egyik csoport például a vatikáni magyar oklevéltárat folytatná, a másik az olasz-magyar szabadságmozgalmak irodalmát figyelné, emlékeit gyűjtene össze, a harmadik a magyar humanizmusra vonatkozó rendszeres forráskiadványokat gondozná. Ha ezt megtesszük, akkor nem kell szégyenkeznünk a románok, franciák és más nemzetiségű Accadémiák eló'tt, ahol bizony már régen így van. Ezen felül persze le lehetne küldeni olyanokat is, akik egyénileg illeszkednek bele a föntebbi célkitűzésekbe vagy egészen önálló utakat járnak. A művészi és zenei képzés számára Itália minden időben elengedhetetlen volt és az is marad. Testvériesen megosztozik Párizzsal és nem is szabad kijátszani egymás ellen a két nagy latin kultúrát. Hátra van néhány személyi kérdés is, amit bármennyire is kényelmes lenne nem említeni, mégis fel kell vetni. Az olasz-magyar kapcsolatoknak immár negyed évszázada a lelke Gerevich Tibor professzor volt. Páratlan egyénisége, komoly ügyszeretete és tudása egyaránt képessé tették őt erre a szerepre. Munkáját még a fasizmus előtti korszakban kezdte, de az alatt is folytatta. Ő maga is érzi, hogy neve bizonyos mértékig összeforrt a közelmúlttal - bár közismert szélsőségesen németellenes magatartása éppen ezért kifejezte nekem azt az óhaját, hogy a „Corvina" szerkesztését vegyem át. Én ezt megfelelő formák között szívesen megteszem, ha a lap újramegjelenésére ismét kapunk anyagi támogatást. Viszont igen méltánytalannak látszana őt a római Kollégium kurátorságától megfosztani, ami végeredményben csak egy tiszteleti és tanácsadói megbízatás, a Kollégium kiváló igazgatója, Genthon István dr. egyet. m. tanár, a Szépművészeti Múzeum Főigazgatója lévén régi feladatát megoldani immár nem lesz képes. Erre a nagy gyakorlati ügyességet kívánó állásra olyan tudóst kell kiválasztani, aki történeti tanulmányokkal foglalkozik (a Kurátor művészettörténész), ért az intézet gazdasági vezetéséhez, e tekintetben van múltja, amellett politikailag intakt. Ilyen, tudomásom szerint Huszti Dénes dr. egyet. m. tanár, akit a fasiszta hatóságok mint a bolognai magyar intézet vezetőjét antifasiszta magatartása miatt kiutasítottak, akinek igen szép olasz vonatkozású gazdaságtörténeti és kultúrtörténeti munkássága van és aki hosszabb ideig gyárüzemet is vezetett. Első titkárul Molnár Zoltán dr. Egyet. Könyvtári könyvtárőrt merném ajánlani, aki tökéletesen beszéli az olasz nyelvet és jól ismeri a helyi viszonyokat. A Vatikáni Oklevéltár folytatására Pásztor Lajos dr. Orsz. Levéltári tisztviselő, a humanista forráskiadvány anyaggyűjtésére Gerézdi János dr. tanár lenne alkalmas, a risorgimento terén maga Molnár Zoltán dr. dolgozhatna egyelőre. Ha Bologna helyébe Milánóban sikerülne a Magyar Intézet mellé előadói vagy tanári katedrát kapnunk, amellett megmaradna a firenzei, bolognai és nápolyi
