Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

NANCY PARKING, BRITISH COUNCIL IGAZGATÓ LEVELE MCNAB ŐRNAGYHOZ, A BRITISH COUNCIL BUDAPESTI MEGBÍZOTTJÁHOZ A MUNKÁSDALOS EGYLET ANGLIAI LÁTOGATÁSÁNAK VISZONTAGSÁGAIRÓL Kedves McNab Őrnagy, Azt hiszem, szívesen veszi, ha pár sorban értesítem a Magyar Munkás Énekkar meglehetős drámai megérkezéséről, akik a Llangollen-i Eisteddfodra mint versenyzők igyekeztek. A francia vasutassztrájk következtében, úgy ennek, mind több más énekkarnak is nyomát vesztettük és mindannyian már felhagytunk minden reménnyel arra nézve, hogy idejében megérkezzenek az énekversenyre. Szerdán este vacsora után a hivatalban tartózkodtam, amikor a Victoria pályaudvarról telefonértesítés jött, hogy ott egy csapat magyar munkás üldögél és mi történjék velük. Magammal vittem egy kollégát és kimentünk az állomásra. Egy nagyszerű rendőr segítségével sikerült 8 magánautót szereznünk 10 percen belül, és elvittük az énekkart és Paddington pályaudvarra, ahol sikerült rábeszélni az állomást arra, hogy őket késő éjjel teával, kávéval, húspástétommal és zsemlyével lássák el. Éjfélkor feltettük Őket a Llangolien felé menő vonatra, ahová csütörtök hajnalban érkeztek meg. Legnagyobb örömömre azután azt olvastam a reggeli lapokban, hogy a férfikar versenyén ők lettek a győztesek és megnyerték a vándordíjat és 50 font jutalmat. A versenyen a mi elnökünk elnökölt és ő adta át nekik a díjat. Talán már hallott híreket kalandos utazásukról. Ha nem, röviden itt közlöm a következőket: A francia vasutassztrájkról kedden Bernbe érkeztükkor szereztek tudomást. A berni magyar misszió anyagi segítségével eljutottak Baselig, ahol ez a vállalkozó szellemű társaság egy hangversenyt rendezett, s így összeszedett annyi pénzt, hogy autóbuszt és egy teherautót tudtak bérelni, amivel aztán este 7-kor útra keltek, átutazták az egész éjszakát, az egész következő napot, és Calaisban, ahová pár perccel a kevés megmaradt hajók egyikének indulása előtt érkeztek meg, még idejében odaértek. Azt hiszem, ez bámulatos teljesítmény volt tőlük, és Londonba érkezésük fölött igazán megható volt az örömük, annak ellenére, hogy élelem nélkül voltak egy nap és egy éjszaka, és rettenetesen ki voltak merülve. Bizonyára igen tetszett volna önnek, ha láthatta volna, amikor éjfélkor, a Paddington pályaudvaron az énekkar hálájuk jeléül ünnepélyes hála-hangversennyel búcsúzott el tőlünk egy hordárokból, vasúti alkalmazottakból, rendőrökből és szabadságra menő fiatal katonákból álló furcsa hallgatóság előtt, akik lelkesen ünnepelték őket. Amikor visszajönnek, egy napot rászánunk arra, hogy megmutassuk nekik Londont,