Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

veheti fel újra. Viszont szép számmal vannak olyan intézményeink is, amelyek kulturális működésüket változatlanul folytatják. Ezek: a bécsi Collegium Hungaricum, a londoni egyetemi magyar lektorátus (amely a Nagy-Britanniával fennállott háborús állapot ellenére a háború egész tartama alatt működött), az ankarai egyetemen szervezett Hungarológiai Intézet, a stockholmi Magyar Egyetemi Intézet és Tanszék, a párisi Magyar Intézet, melynek vezetője a Nemzetközi Szellemi Együttműködés Intézetében is vezető szerepet töltött be és a közelmúltban az Egyesült Nemzetek Világszervezetében megalakult kulturális, nevelésügyi és tudományos organizáció (Unesco)-nak is felajánlotta szolgálatait, továbbá a párisi Intézet titkára által betöltött Magyar Lektorátus az École Nationale des Langues Vivantes Orientales-ban, végül a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár, melynek ideiglenes vezetője a kultuszkormány állandó megbízottja az ottani Bureau International de l'Educationnál. Az ügyosztály különben igyekezett valamennyi külföldön működött magyar kultúrintézménnyel a kapcsolatokat felvenni és ez nagy részben (kivéve a német és olaszországi intézményeket, amelyek amúgy is megszűntek) sikerült is. Fogalmazvány, UMKL-XIX-I-l-e, 1946-29.707 Aláírás nélkül Az Elnöki ügyosztály az iratban megjelölt miniszteri utasítás alapján információt kért azokról az intézményekről, melyekre a stabilizáció után újból szükség lesz,de az adott időszakban érdemleges feladatot nem teljesítenek. 4 Budapest, 1946. június 1. KERESZTURY DEZSŐ VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER LEVELE A KÜLÜGYMINISZTERHEZ KÜLFÖLDI MAGYAR KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEK ÚJJÁSZERVEZÉSE TÁRGYÁBAN Miniszter Úr előtt bizonyára ismeretes, hogy a magyar kormány a múltban nemcsak az ún. tengelyállamokban, de Angliában és az Egyesült Államokban, Franciaországban, valamint a második világháború alatt semleges Svédországban, Törökországban Svájcban és Portugáliában is tartott fenn kultúrintézményeket (egyetemi tanszékek és intézetek, lektorátusok és könyvtárak), amelyek a kulturális kapcsolatokat és a szellemi téren való együttműködést voltak hivatva együttszolgálni. Ezekkel a külföldön működött kulturális intézményeinkkel az elmúlt háború eseményei következtében az érintkezés idővel mind nehezebbé vált, végül egészen megszűnt. A felszabadulás után a kultusztárca minden igyekezetével azon volt, hogy a megszakadt szellemi érintkezés a külfölddel - ha másképp nem, úgy idehaza - a lehetőség