Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

NEMZETKÖZI KULTURÁLIS KAPCSOLATOK INTÉZMÉNYEI, SZERVEI 1 Budapest, 1945. október 30. A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER LEVELE A KÜLÜGYMINISZTERHEZ KÜLFÖLDI MAGYAR KULTURÁLIS ATTASÉK SZEMÉLYÉNEK KIVÁLASZTÁSÁRÓL Diplomáciai képviseleteknek külföldre küldésével időszerűnek látszik sajtó és kulturális előadóknak (attaséknak) e képviseletekhez való beosztása is. A gondjaimra bízott érdekekre való tekintettel a követségi kulturális előadók személyének kiválasztását igen nagyjelentőségűnek tartom. E téren a múltban - az akkori politikai és társadalmi rendszer következményeképpen - oly rendszer alakult ki, amely kulturális érdekeink megfelelő gondozására nem volt alkalmas. A múltban ugyanis ilyen kulturális előadók kiválasztásánál irányadó szempont elsősorban politikai orientáció, személyi vagy családi összeköttetés volt, s csak azután, vagy egyáltalán nem, megfelelő műveltség, szakképzettség, rátermettség. így történhetett azután, hogy nem egy esetben még főiskolai végzettséggel sem rendelkező, hiányos nyelvtudású, de itthon jó összeköttetésekkel és ennek következtében protekcióval rendelkező egyének képviselték külföldi követségeinken és konzulátusainkon a magyar kultúrát. így fordulhatott pl. elő többek között, hogy olyan magyar filmeket és színműveket kötöttek le külföldi bemutatásra, melyek a magyar puszta-, csikós- és gulyásromantika elavult és általunk olyanynyira kárhoztatott eszközeivel igyekeztek a magyar műveltségnek híveket szerezni. Ugyanakkor előállott az a lehetetlen helyzet is, hogy míg a külföldi magyar kulturális intézmények élén legtöbbször nagy tudású szakemberek állottak, addig az előadottak alapján jóval alacsonyabb színvonalú követségi kulturális előadók „irányították" emezek munkáját. így például előfordult, hogy egy alig huszonnégy éves, minden végzettség nélküli kulturális attasé kívánt beleszólni külföldön szolgálatot teljesítő nagy tapasztalatú egyetemi tanárok munkájába. Ez a visszás helyzet annál is inkább fokozódott, mert míg tárcám hatáskörében sikerült a viszonylag legmegfelelőbb szakembereket: egyetemi és gimnáziumi tanárokat, múzeumi és egyéb tudományos tisztviselőket kiküldeni, addig kultúrattaséi megbízást - a tiszteletre méltó kivételektől eltekintve - eddig leginkább olyanok kaptak, akik azelőtt hasztalanul kísérelték meg, hogy valamilyen formában a közoktatásügyi tárca megbízásából jussanak ki külföldre. Minthogy a kulturális kérdések gondozása elsősorban tárcám feladata és így a vezetésemre bízott minisztérium, valamint alárendelt tudományos és egyéb művelődési intézmények vezető tisztviselői tudják elsősorban., kik azok a megfelelően képzett sze-