Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

veszteséggel fog eljuthatni Hozzád és éppen ezért e néhány soros magánlevélben szeretném felhívni figyelmedet az itteni legfontosabb problémákra. Sauvageot professzorral folytatott megbeszéléseim során alkalmam volt az ő véleményét megismerni, amely azt hiszem, sok tekintetben helytálló. Az ő véleménye szerint mi teljesen lemaradtunk az itteni tudományos és politikai közvélemény informálása terén. Elmondotta, hogy a finn követ február óta ellátja ó't nyelvészeti és irodalmi anyaggal, ezzel szemben Magyarországról 1939 óta semmit sem kapott. A csehszlovákok rengeteget köszönhetnek prof. Ernest Denis befolyásának, a románok pedig Mario Roque-nak, véleménye szerint nekünk is ezen az úton kellene haladnunk és elsősorban az egyetemi professzorokat kellene megnyerni. Ebből a szempontból kulcshelyzete van a párizsi Centre des Études Hongroises-nak. Míg azelőtt mód volt arra, hogy ebben az intézetben előadásokra és megbeszélésekre összegyűjtsük a számunkra fontosabb tudósokat, addig ez az utóbbi időben lehetetlenné vált. Ennek részben személyi, részben anyagi okai vannak. Lajti professzor minden oldalon népszerűtlen itt, nem az én feladatom e sokban ellentmondó panaszok kérdésében ítéletet mondani, de azt senki sem állítja, hogy ő ma alkalmas volna ennek a posztnak betöltésére. Fizetést és az intézet költségeire támogatást évek óta nem kap és nem tudom elérni azt, hogy mi neki előlegeket folyósítsunk. Éppen ezért döntő fontosságúnak látszik a Centre terén tiszta helyzetet teremteni. Lajti lehetséges utódai között említeni hallottam Sőtér, Lelkes és Staud nevét. Én személyesen csak az utóbbit ismerem és szívesen együtt dolgoznék vele, Sauvageot viszont nagy barátsággal beszélt Lelkesről, aki legjobb tanítványa volt és azt is mondotta, hogy csak egyetemi embert volna szabad az intézet élére állítani. Miután az itteni Magyar Függetlenségi Mozgalom, tehát a párizsi demokratikus magyarok szerve, amely eddig nagy bizalmatlansággal kísérte az intézet működését, szintén szeretne a jövőben együttműködni az intézettel, itt az az elgondolás merült fel, hogy az intézet új vezetője mellett, aki természetszerűleg elsősorban a Te bizalmadat élvezné, talán működhetne valamilyen párizsi magyar comité (mondjuk a „Centre Magyar Barátainak Köre"), amelyben helyet foglalhatnának különböző párizsi magyar csoportok kulturális szempontból értékes emberei (pl. Fejtő, Gyomai, Hintz stb.), akik így biztosítanák azt, hogy az intézetet nem érné többet támadás erről az oldalról. Bármi is lenne a döntésed ezen a téren, a követség százszázalékig támogatná azt, csak az a kérésünk, hogy a döntés mielőbb következzék be, hogy a most kezdődő rendkívül fontos korszakban a francia közvélemény irányító rétegét ezen az intézeten keresztül mégiscsak befolyásolni tudjuk. Úgy értesülök, hogy Magyarország kivételével úgyszólván minden dunai állam kultúregyezményt kötött már a franciákkal. A román-francia egyezmény néhány hét előtt jött létre, a bolgár-francia kultúregyezmény előkészítés alatt van. A magyarfrancia egyezmény lehetővé tenné a Centre szorosabb bekapcsolódását a párizsi egyetem szervezetébe, amit itt barátaink nagyon fontosnak tartanának. A kultúregyezmény azt is lehetővé tenné, hogy a párizsi Magyar Házban működő iskola, amely most 17 Dokumentumok