Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

vált, hogy szükséges, hogy a külföldi ösztöndíjasok hazájuktól még bizonyos mértékű anyagi támogatást kapjanak. Ennek okai a következó'k voltak: habár a jegyekre járó élelmiszer-mennyiség igen bőséges, és otthoni körülmények között teljesen elegendő is lett volna (hogy csak néhány adatot említsek: napi 60 deka kenyeret, havi 2 kg cukrot, 4 kg húst, 1,5 kg vajat vagy zsírt kaptunk), azonban a külföldiek nagy része igen nehezen viselte a szokatlan és a megszokottnál jóval hidegebb éghajlatot, és egészségének fenntartása céljából szükséges volt, hogy a jegyre kapott étkezést időnként szabadárú élelmiszer vásárlással pótolja ki. Továbbá a legtöbb külföldi ruházati felszerelése sem felelt meg az orosz tél követelményeinek, és bár, mint említettem, a szükséges ruhaneműhöz jegyre, tehát a hivatalos igen alacsony áron juthattunk hozzá, még így is elég jelentős kiadást jelentett. Továbbá a szovjet élet és kultúra teljes megismerése céljából igen sok szakkönyvet, szépirodalmi és politikai könyveket vettünk, időnkint színházba, hangversenyekre is mentünk. Ha erről lemondtunk volna, jelentős mértékben csökkent volna lehetőségünk a szovjet élet megismerésére és a szovjet kultúra elsajátítására, és ez munkánkat is megnehezítette volna. Másrészt viszont mindez még a nálunk elképzelhetetlenül alacsony könyvárak és jegyárak mellett is jelentős összeget igényelt. Ezen szempontokat kivétel nélkül az összes külföldi ösztöndíjasok otthoni felettes hatóságai is méltányolták és ösztöndíjasaikat rendszeres havi segélyben részesítették, amely havonta 4-500 rubelt tett ki. (A magyar Ösztöndíjasok januártól kezdődően kaptak havi 400 rubelt.) A téli, illetve nyári egyetemi szünidőben a külföldiek ugyanúgy, mint szovjet kollégáik, ingyenes beutalást kaptak az illető főiskola vagy egyetem kitűnően felszerelt és teljes kényelmet nyújtó üdülőibe, úgynevezett putyovkát kaptak. Ezekben az üdülőkben elsőrangú ellátást kaptak és gondos orvosi felügyelet mellett pihenhettek, sportolhattak, szórakozhattak. Szükség esetén ilyen beutalást év közben is adtak, a betegeket kórházba, szanatóriumba utalták be. A Szovjet Felsőoktatási Minisztérium, a szakszervezetek és a párt részéről gyakran küldtek ki megbízottakat, akik a külföldi ösztöndíjasok helyzetét felülvizsgálták és a felmerült panaszokat gyorsan és erélyesen orvosolták. A hivatalos hatóságokon kívül igen nagy segítséget jelentett a szovjet diákok önkéntes kollegiális segítsége. Ezt az tette lehetővé, hogy a szovjet diákokkal együtt éltünk, megosztva velük a tanulást, a szórakozásokat, a komoly, de amellett vidám szovjet diákéletet. II. Beszámoló tudományos munkámról. III. Az elmúlt év tapasztalataiból adódó tanulságok, különös tekintettel az ösztöndíjasok jövőbeli kiküldésére. Alábbiakban megpróbálom pontokba foglalva összefoglalni azokat a tanulságokat, amelyeket mint első úttörők szereztünk. Remélem ezzel valamivel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy a magyar ösztöndíjasok a jövőben még eredményesebben, hazájuknak és önmaguknak még nagyobb hasznára, a szovjet-magyar kultúrkapcsolatok még fokozottabb elmélyítésére dolgozhassanak a Szovjetunióban. A. Az ösztöndíjasok kiválasztása 1. Ne csak végzetteket, felerészben diákokat is küldjünk. Mint az első részben említettem, a többi nemzet ösztöndíjasai közül a többség - kb. 70-80% - elsőéves diák