Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL
adat teljesíthető legyen, annak egyik előfeltétele az, hogy az orosz nyelv- és irodalommal megbarátkoztassa a magyar népet, s hogy az orosz nyelvtanítás iskoláinkban meginduljon. A budapesti egyetemen két orosz tanszék szerveztetett, azonkívül folyamatban van a debreceni Tudományegyetemen az orosz nyelv- és irodalom tanszékének szervezése, mely azért betöltetlen még, mert a debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara a rosztovi vagy harkovi tudományegyetem orosz nemzetiségű professzorával, illetve ezen egyetemek által kijelölt professzorral óhajtják azt betölteni. Erre vonatkozó illetékes helyre eljuttatott javaslatainkra azonban mind ez ideig válasz nem érkezett. Ebben a tárgyban 1945 szeptemberében a külügyminisztérium útján szóbeli jegyzéket intéztünk a Szovjetunió kormányához. A debreceni Tudományegyetemen azonban Sefcsik Béla személyében működik orosz lektor. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium minden tőle telhetőt elkövetett, hogy az orosz nyelvtanítás iskoláinkban meginduljon. Rendkívül nagy nehézségeket kell azonban ezen a téren leküzdeni. Az orosz nyelvtanítás a múltban minimális mértékű volt, úgy hogy akkor, amikor az orosz nyelv tanítását el akarjuk indítani iskoláinkban, nem áll rendelkezésünkre kellő számú orosz nyelvet tanítani képes pedagógus. Indult átképző tanfolyam ezek számára, azonban kellő segédeszközök, tankönyvek, könyvek stb. hiányában a tanítás így is csak akadozva indulhat meg. Ezeknek a nehézségeknek áthidalása céljából ügyosztályunk most terjeszti a miniszter úr elé azt az átiratot, melyben közvetlenül a Szovjetunió közoktatásügyi miniszteréhez fordulunk, hogy az orosz nyelv tanításához szükséges segédeszközöket bocsássa rendelkezésünkre. A nyelvi kapcsolatok kiépítésének munkájához tartozik az is, hogy ügyosztályunk felszólította a budapesti egyetemen az összehasonlító finnugor nyelvészet professzorát, dr. Zsirai Miklóst, hogy terjesszen elő javaslatot, hogyan lehetne a Szovjetunióban élő magyar rokon népek nyelvét kutató szovjet tudományos intézetekkel a kapcsolatokat felvenni. A Szovjetunió tudományos és kulturális életét megismernünk eddig elzártságunk következtében nem volt alkalmunk. A közvetlen tapasztalatszerzést, a tudományos munkában a helyszínen való elmélyedést mozdítják elő az ösztöndíjak. Az 1945/46. tanévre a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium harminc helyre hirdetett ösztöndíjat. Az ösztöndíjtanács javaslata alapján a miniszter úr az ösztöndíjakat már oda is ígérte, ösztöndíjasaink kiutazása azonban egyelőre nem időszerű, aminek oka kizárólag az, hogy a békeszerződés aláírásáig nem lehet kiutazni. A békekötés után azonban minden reményünk megvan arra, hogy ösztöndíjasaink kiutazhassanak. A közvetlen tapasztalatszerzés céljából kiküldendő az Országos Köznevelésügyi Tanács elnöksége által javaslatba hozott pedagógus bizottság kiutazására is valószínűleg csak a békekötés után kerülhet sor. A bizottságban részt vennének a VKM kiküldöttei, a Földművelésügyi Minisztérium, és az Iparügyi Minisztérium szakoktatási megbízottai, valamint kiváló pedagógusaink és szakembereink. Szorgalmazzuk ezenkívül azt is, hogy az orosz nyelvtanítás előmozdítása érdekében vendégül láthassunk az Eötvös Kollégiumban - kölcsönösség alapján - egy-két orosz tanárjelöltet. Az erre vonatkozó szóbeli jegyzéket 1945 szeptemberében juttattuk el illetékes helyre.
