Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

II. NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZERVEZETEK ÉS MAGYARORSZÁG

EGYÉB NEMZETKÖZI SZERVEZETEK 48 Budapest, 1947. március 27. ORTUTAY GYULA, VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER KÖSZÖNŐLEVELE MME SILBERSCHEINHEZ, A COMITÉ INTERNATIONAL POUR LE PLACEMENT DES INTELLECTUELS REFUGIES ÜGYVEZETŐJÉHEZ Madame Silberschein New York Kedves Madame, Engedje meg, hogy ezúton is mind a magam, mind a magyar kormány nevében hálás köszönetemnek adjak kifejezést azért a rendkívül jelentőségteljes segítségért, melyben az Ön vezetése alatt álló Comité International pour le Placement des Intellectuels Réfugiés a magyar kultúra művelőit eddig is részesítette. Az emberiesség érdekében kifejtett önzetlen tevékenységét itt Magyarországon is igen nagyra értékeljük. A magyar kultúra művelői mindenkor igaz hálával fognak önre gondolni, aki éppen abban az időpontban nyújtott segítséget, amikor a nyomor, a szegénység, és az elesettség a legnagyobb volt. A magyar kultúra munkásai a múltban sem bővelkedtek földi javakban. A magyar író mindig szinte irigykedve gondolt arra a külföldi íróra, aki kizárólag munkájának élhetett. A szűk nyelvterület nem tette lehetővé azt, hogy egyedül csak hivatásának élhessen, és szinte általános jellegű az a verssor, amelyet egyik legnagyobb költőnk írt le, hogy „A költő másolás után lohol." A magyar képzőművészek, tudósok helyzete sem volt rózsásabb. Az a politikai rendszer, amely a múlt időket Magyarországon jellemezte, természeténél fogva nem volt alkalmas arra, hogy a magyar tudóst, írót, művészt kellően megbecsülje. Csak a megalkuvóknak jutottak morzsák. A kultúra szegény művelőit a háború tette leginkább tönkre. Csekély ingóságaik elpusztultak, a romokban fekvő ország új munkalehetőséget nyújtani nem tudott. A háború utáni konjunktúrában meggazdagodott feketepiac hiénái nem bizonyultak mecénásoknak. Az infláció tönkretette azokat a rétegeket, melyek könyvet vásárolnak, irodalmi értékű színdarabot néznek meg. Míg a múltban például Budapesten egy sikeres darab 100-150 előadást is elért, a háború befejezése óta ha valamelyik színházunk 25-30-szor játszik egy darabot Budapesten, már sikernek számít. Most még kevésbé van lehetőségük a kultúra művelőinek arra, hogy hivatásuknak élhessenek. Igyekeznek apró állásokban elhelyezkedni, és tekintve azt, hogy az ország újjáépítése