Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
BEVEZETŐ
A magyar diplomácia képviselte a magyar kulturális érdekeket. Az egyik legjelentősebb kulturális eredmény ez időszakban magyar tanszék létrehozása a Columbia egyetemen, amelyhez a magyar állam jelentős anyagi támogatást is ígért. A kulturális propagandában szerepet játszottak a magyar amigráció egyes képviselői is, nem utolsósorban az 1948-as centenárium megünneplése során. Az európai országok nagy részével a kapcsolat nehézkes volt. A személyi és intézményi lehetőségek befolyásolták a kapcsolatok intenzitását. Gazdagabb iratanyag azokról az országokról maradt, ahol Magyar Intézet, vagy delegált egyetemi előadó működött. Az iratok tanúsága szerint a nehézségek ellenére művészeti területen voltak kiutazási lehetőségek, amelyek valószínűleg személyes vagy impresszáriós összeköttetésekre épültek. Több országban, így pl. Ausztriában, Törökországban, Olaszországban, Svédországban, Svájcban a hivatalos magyar kulturális kapcsolatokat évekig szinte kizárólagosan a különböző jogállású magyar intézmények jelentették. Az igazgatók agilitása, az adott országban megszerzett kulturális, de inkább tudományos rangja, személyes összeköttetéseik biztosították számukra a növekvő mozgásteret. Itt is kanyargós életutakkal állunk szemben, de e személyiségek híven szolgálták a magyar demokratikus kulturális megújulás ügyét. Néhányan éppen az utóbbi években részesültek méltó társadalmi elismerésben (így pl. a Magyarok Világszövetsége Lotz János emlékérmet alapított, Halasi Kun Tibor a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett). A Magyar Intézetek vagy Collegium Hungaricumok önálló színfoltot jelentenek a kulturális palettán, s hasznos lenne megírni történetüket. E kötetben az adott ország iratai között szerepeltetjük dokumentumaikat. Némileg eltér a szomszédos országokkal kapcsolatos iratanyag a korábbiaktól. Ugyanez áll a többi európai népi demokratikus országra is. A történelmi szituációnak megfelelően ezekkel az országokkal a kulturális kapcsolatok más ütemben és némileg más tartalommal alakultak. Magyarországon már 1946 elejétől több terv alakult ki a Duna menti országok kulturális eszmecseréjének, együttműködésének és megbékélésének kollektív megvitatására, közös akciók szervezésére. E javaslatok többnyire elhaltak, a legutolsó az 1948-as centenáriumi év tervei között szerepelt. E témakörben több helyen is közlünk iratokat. A javaslatok minden bizonnyal tiszta szívvel, de a realitások nem teljes számbavételével készültek. Romániával és Jugoszláviával igen hamar jó kapcsolatok alakultak ki és nem véletlen, hogy már 1947-ben kulturális egyezmények aláírására került sor. Ezt követte 1948 elején a magyar-lengyel, majd a bolgár-magyar kulturális egyezmény. Romániával alakult ki az első kulturális csere, még 1946 elején, és a helyi incidensek ellenére a felső szervek között elvi alapokon nyugvó jó együttműködésről lehet beszámolni. 18 Jugoszláviával az együttműködés 1948 nyarán lebénult. Lengyelországban egyetemi Magyar Intézet működött, és kulturális hetek, más akciók szolgálták az együttműködést. Bulgáriában a periódus végére jött létre Magyar Intézet, de ezt megelőzően magasszintű delegációk fogadásával reprezentálták a fejlődő kapcsolatot. Csehszlovákiával csak a békekötés után vált rendszeresebbé a kulturális kapcsolat.
