Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
II. NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZERVEZETEK ÉS MAGYARORSZÁG
nálhatták a közérdeklődést. Meg kell mindenekelőtt jegyeznem, hogy megérkezésünk napján s az azt követő napokon a magyar kérdések a világsajtó legelső híranyagába kerültek s ez determinálta szerepünket, melyet csakis a legnagyobb szerénység s tartózkodás jellemezhetett. A Pen kongresszus megnyitásának eseménye Thomas Mann Nietzsche előadása volt. Ez az egyórás, igen magasrendű felolvasás a svájci államfő jelenlétében mintegy bevezetője volt annak a törekvésnek, hogy újból életre támasszák - bár igen szigorú kautélák mellett - a német Pen Clubot. Ez a kérdés uralkodott jórészt az első tárgyalási napokon, amikor a világszemléleti kérdések pro és kontra a német és az osztrák Pen Clubok reorganizációjának kérdésénél jelentkeztek. A kinyomtatott javaslatok között szerepelt az általunk korábban proponált határozati javaslat. Ennek lényege az volt, hogy az elszigetelt nyelvű irodalmak művelői kapjanak segítséget a világnyelvek nagy Pen Centrumaitól oly módon, hogy minden izolált nyelvű Pen-író támogatásért a nagy Pen centrumokhoz fordulhasson munkáinak elhelyezése s a kiadások megkönnyítése céljából. A végrehajtó bizottság előkészítő ülésén a magyar javaslatot általános helyeslés fogadta, s Stephen Spender, a világhírű angol költő - aki az UNESCO delegátusaként vett részt a kongresszuson úgy nyilatkozott, hogy az UNESCO is támogatja a magyar javaslatot. Ezekután több egyéb javaslattal együtt ezt is tárgysorozatra tűzték, s a kongresszus utolsó napján módot adtak arra, hogy a múlt évi stockholmi minta szerint javaslatunk lényegét kifejthessem. A mellékelt beszédet mondtam el, s melyet a Magyar Pen Club londoni centrumának kiküldötte, Tábori Pál angolul is ismertetett. Jelentőségét az mutatja, hogy Spender az UNESCO nevében kijelentette, hogy a magyar javaslat mindenben megfelel az UNESCO célkitűzéseinek s így elgondolásainkat az UNO testvérszervezete magáévá teszi: szervezete mindent el fog követni a szellemi termékek kicserélési lehetőségeinek fokozása érdekében. Spender beszédének egyes részeit kifogásolták a francia és belga delegátusok, akik Spender szavainak francia interpretálását is kívánták, így a magyar javaslat vitája elég hosszú, magas színvonalú s általános érdeklődést kiváltó volt. Az ülések alatt magyar részről jelen voltak: Heltai Jenő, Rubinyi Mózes, Kerpel Jenő, Tábori Pál, Hubay Miklós, Zádor Anna, Ottlik Géza és Sőtér István, mint a magyar Pen Club tagjai. A magyar javaslat jelentőségét az adta meg, hogy teljesen depolitizált volt, politikai felületet nem nyújtott, s szerencsésen oldotta meg szándékunkat, hogy a napi vonatkozástól függetlenül, az általános humánum érdekében, az izolált nyelvű irodalmak képviselőiként hallathassuk szavunkat. A vita utáni légkör bizonyítja, hogy jelentkezésünknek ez a módja nem marad hatástalan. A kongresszus jelentőségteljesebb eseményei az üléstermen kívül zajlottak le, jórészt fehér asztal mellett. Esztendők óta a Pen Club egyik nemzetközi vezetőegyénisége a londoni francia intézet világhírű irodalomtörténész-vezetője, Denis Saurat professzor. Vele már Stockholmban igen kellemes kapcsolatba léptem, s ezt kifejezésre is juttatta zürichi találkozásunkkor. Megemlítettem, hogy személye mennyire rokonszenves, s mily jelentőséget tulajdonítunk szerepének. Erre tapintatosan megkért arra, hogy fejtsek ki bizonyos munkát annak érdekében, hogy a világ Pen Club elnöke, az
