Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

BEVEZETŐ

amelynek vezetője, illetve egyes követségi beosztottak különös affinitással végezték kulturális feladataikat. Erős János, majd Károlyi Mihály Párizsban nagy gonddal kezelték a francia felsőoktatási intézményekben a magyar nyelv és irodalom oktatásának ügyét, majd Szabó Zoltán kulturális attaséi minőségében érdekes elemzéseket küldött Molnár Erik külügyminiszternek.

11 Szegedy-Maszák Aladár követ Sík Endre tanácsossal együtt a hazai tudományos könyvtárak segélyezését szervezte, s gondozták Lotz János meghívását a New York-i Columbia egyetem magyar tanszékének vezetői posztjára. Bőhm Vilmos kiemelten pártolta a magyar tudósok és művészek svédországi szereplését. Különösen jelentős a diplomáciai szolgálatban Szekfű Gyula moszkvai követ működése, aki különösen nagy energiát fordított a tudományos és oktatási kapcsolatok kialakítására. Nagy türelemmel és szívóssággal ügyködött éveken keresztül, reálpolitikusként kezelve mindazokat a nehézségeket, amelyek olykor a szovjet, máskor a magyar partner más jellegű felfogásából, vagy a mindkét felet bénító bürokráciából adódtak. A fent megnevezett személyek életútja körülményeik, politikai meggyőződésük vagy éppen a sors mostohasága következtében olykor sokfelé, némelykor élesen ellentétes irányba haladt. Itt közölt jelentéseik, leveleik, hivatalos és félhivatalos megnyilatkozásaik a magyar kultúra nemzetközi elismertetése szempontjából hasznos és sokszor eredményeket hozó tevékenységet tükröznek. A dokumentumanyag néhány sajátosságáról A politikai jellegű általános észrevételek közül talán figyelemre méltó az a körülmény, hogy a két minisztériumi ügyosztály iratainak szövegében alig-alig találhatóak pártpolitikai hivatkozások. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy pártszempontok nem játszottak időnként szerepet, de ez csupán áttételesen tapasztalható. Csak az időszak végén található - még mindig egyedi esetként - az MDP állásfoglalásának igénylése valamely konkrét kérdésben. 1945-1946 folyamán, amikor a kapcsolatok felelevenítése állt előtérben és egyes országokkal való viszony elveit igyekeztek tisztázni, a funkcióban maradt régi tisztviselők által készített feljegyzésekben ismételten visszatérő elv volt a kulturális kapcsolatok jövőbeni alakításában a politikamentesség hangsúlyozása. Ugyancsak megjegyzendő, hogy mindkét szerv dokumentumai között több olyan tervezet is található, amelynek nemcsak gyakorlati megvalósításával nem találkozunk, de olykor válaszra sem méltatták őket. Legalábbis írásban nem. E dokumentumtípus mégis érdekes, mert nemritkán igen jeles szerzőik gondolkodását, segítőkészségük megnyilatkozását tükrözik. A kutatók számára jól ismert, hogy a levéltári iratgyűjtemények az egyes jelenségeket mennyiségi szempontból nem jelentőségük arányában tükrözik. Fontos dolgokról, kiemelt jelentőségű relációkról nemegyszer kevesebb a dokumentum, mint másodlagos politikai eseményekről. A kulturális területen működő személyek munkájá-