Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

Monaj, 1947. június 17. 1946. IX. 9-én foglaltam el állásomat a monaji rkgk. népiskolában mint annak egyetlen tanítója. Tanító a községben 1 esztendeje nem volt. Elődöm még 1945-ben ment nyugdíjba, nő volt. A szabadművelődési felügyelő körútján meglátogatott, és a helyi szabad művelődés ügyvezetésével megbízott. A községben még eddig soha semmiféle rendszeres szabad művelődés (illetve a múltban népművelés) nem folyt. Egyesület a községben nem működik. Eddig színdarabot, ünnepélyt stb. itt nem rendeztek. Okát kerestem: Elődöm nő volt. A községben a tanítón kívül vezetésre megfelelő műveltséggel rendelkező egyén nem volt s jelenleg sincs. A szabadművelődési munka megkezdése ilyen körülmények között igen nehéz volt. Énekkel akartam megkezdeni, de nem jöttek össze. Szégyellték. Senki sem akart első lenni. Hónapokig tartó próbálgatás, bátorítás után végre megkérdeztem az ifjúságot, hogy nem szoktak-e betlehemes játékot sem játszani. - Igen, azt játszottunk — volt a felelet, de már azt unjuk, mert nem tudunk újat. Végre megvolt a nyom. Ezen indultam el. Megígértem, hogy én mutatok újat, és összehoztam nagy nehezen egy Népi ének és játék tanfolyamot. Anyaga: néhány énekes népi játék, elsősorban karácsonyi betlehemes játékok és népi karácsonyi énekek voltak, de megismertettem az igazi magyar népdalt és a többi népi játékokat, balladajátékokat stb. is. A hallgatók száma 25-30 körül mozgott. 75%-ban 18-26 éves férfi, a többi 16-20 éves nő volt. Karácsony másodnapján népi karácsonyestet rendeztem. Tetszett mindenkinek, pedig csak szekéroldalakból összeállított ponyvaszínfalak közt mutattuk be, petróleumlámpa alig-alig pislákoló fénye mellett. Munkám legnagyobb eredményét abban látom, hogy sikerült az érdeklődést felkeltenem s a művelődés felé irányítanom, s a monajiak első színpadi szereplését giccs helyett művészi népi anyaggal kezdtük meg. A kezdeti sikeren felbátorodva most már új gondolatom támadt. Mi áll a legközelebb a nép lelkéhez? Vers, mese és a dal. 1947-ben van 100 éve annak, hogy Petőfi összes költeményeit először kiadták, ez alkalommal, miután Petőfit sorozatos előadásokon versein keresztül bemutattam, megrendeztük a Petőfi-ünnepélyt. Az előadás végén röviden ismertettem a szabad művelődés célját és lehetőségeit, s felhívtam a nagyközönséget egy állandó helyi szabadművelődési csoport megalakítására. Miután már előzőleg megalakítottam az ifjúsági csoportot, ezen az előadáson a felnőtt tagozatot szerveztük meg. Monajban állandó szabadművelődési csoport működik, kb. 45-50 taggal. Van a csoportnak elnöke, titkára és néhány bizottsági tagja. így egy bizonyos önkormányzatot is bevezettem. Hogy mindenki megtalálja, ami érdeklődését leginkább leköti, a szabad művelődés keretében szakosztályokat alakítottam. így van ének, közművelődési és gazdasági szakosztály. Mindenki arra az előadásra megy, ami leginkább érdekli. Az előadásokhoz bárki hozzászólhat, s ilyenkor utána vita alakul ki. Előadóul bárki jelentkezhet, A fő előadáson kívül, melyet én tartok, mindig van újabban 1-2 rövidebb, önként vállalkozó szereplő is, aki mesével, szavalattal vagy gazdasági irányú felszólalásával köríti. Időnként rövid újságszemléket tartok. Dióhéjban ismertetem a legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeket és az érdekesebb híreket. Az újságszemlét nagyon szeretik. (Igaz, hogy ez a legköltségesebb részemre, mert legalább 2 politikai lapot kell járatnom, már a tárgyilagosság kedvéért is, s ez maga havi 20 Ft.) Március ,15-tel egy szép népi játékkal és énekekből álló ünnepéllyel lezárult az idény. Felváltotta a mezőgazdasági munka. A kapcsolat azonban nem szűnt meg azóta sem. A választott elnökkel és a bizottsági tagokkal [a szabadművelődéssel az] érintkezést tovább is fenntartom, nehogy jövőre elölről kelljen kezdeni az egészet ugyanazokkal a nehézségekkel. Legfőbb nehézségeim a szabadművelődési munkánál. 1. A községben egyedül vagyok, aki a szabad művelődésben részt képes venni. 2. Nincs anyagi erőm, hogy saját magam művelésére újságokat és folyóiratokat járathassak. 3. A községben 1 darab népkönyvtári könyv sincs. (A könyvtár megsemmisült.) 4. A községben 1 rádió sincsen. Ha lenne, legalább a szabad művelődésnek, vasárnaponként a község lakói összegyűlnének hallgatni, télen hétköznap este is, s így önkéntelenül is belekapcsolódhatnának a haladásba, művelődésbe, mert egy ilyen 570 lakosú községben még újságot sem járat senki, a híreket is csak a vásárokon közvetve kapják.