Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE
László, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Veres Péter, Karácsony Sándor, Cs. Szabó László, Darvas József stb. munkái). - Hiányzik egy külön csoport, melynek talán „Technika" nevet lehetne adni (háztartástechnika, falusi építkezések, szerelések, javítások gyakorlativá tétele, rádió stb.). - Hasonlóan ajánlatos lenne egy „Jog és közigazgatás" jelű csoport is (gyakorlati jogi, bírósági, pénzügyi, adóügyi és közigazgatási kérdések). E téren szakértőként ajánlom dr. Karcsay Sándor min. o. tanácsost (Belügyminisztérium), a közigazgatási tanfolyamok tankönyvsorozatának szerkesztőjét. Valamelyik csoportban (társ.-tud.?) feltétlenül el kellene helyezni egy-két népszerűsítő bölcselet és bölcselettörténeti munkát (pl. Halasy Nagy József, Moór Gyula stb.). Lényegbevágó megjegyzést csupán a társadalomtudományi és szépirodalmi jegyzékre óhajtok tenni. A társadalomtudományi jegyzék általában szakértelemmel készült, azonban mégis rá kell mutatnom egy-két tárgyi és szempontbeli hiányra. A történelmi materializmus bőségesen és ügyesen válogatott anyagából hiányzik az egyik alapvetés, a „Kommunista kiáltvány". Ahhoz, hogy a felsorolt történeti materialista könyveket a népkönyvtárak olvasója megértse, szüksége lesz egy-két általános bevezetésre is (pl. Jászi Oszkár: Mi a szociológia? Bp. 1908. vagy Gergely András: Bevezetés a dialektikába. Bp. 1944), Lenintől a Marx-életrajz mellett ajánlanám „Állam és forradalom" c. munkáját is (Bp. 1919). A történeti materializmus kiváló termékei mellett ajánlatos lenne a polgári társadalomtudomány képviselőivel is megismertetni az olvasókat (Apáthy István, Angyal Pál, Kornis Gyula, Dékány István). Külföldi szociológusok magyar nyelven megjelent munkái (így Sombart, Giddings, Spengler) még teljesebbé tennék a jegyzéket. A társ.-tud. jegyzékekből egy-két munka a történeti jegyzékbe illenék (A Szovjetunió Kommunista Pártjának története, Acsády, Molnár Erik társadalomtörténete, Révai két könyve Kossuthról ill. Adyról, Szabó Ervin, Rézler Gyula, Tolnai György könyvei); mások a hungarológiához kívánkoznak (Illyés Gyula, Kovács Imre.) A szépirodalmi jegyzék „a magyar irodalom száz legjobb könyve"elv alapján készült. A hozzászóló csak azt óhajtja elmondani, hogy véleménye szerint milyen írók és könyvek hiányoznak a jegyzékből és melyek kerültek rá érdemtelenül. Először is a hiányzó, igazán nagy nevek: Pázmány Péter (a legmagyarabb magyar próza!), Katona József (Bánk bán), Madách Imre (Az ember tragédiája), Babits Mihály (Összes versei), Márai Sándor (Napnyugati őrjárat, Kassai polgárok, Vendégjáték Bolzanóban, Az igazi, A gyertyák csonkig égnek, Füveskönyv, Napló). Jókaiból kimaradhat egykettő (Fráter György, A lőcsei fehér asszony), de ezek helyett ajánlanám az „Egy az Isten!"-t és „A kőszívű ember fiai"-t. Török Sándor legjobb munkája szerintem „Az idegen város". Többet vártam Krúdy Gyulától (Szinbád-könyvek, A vörös postakocsi, Álmoskönyv), Szabó Dezsőtől (a Füzetek okvetlenül, Feltámadás Makucskán, Napló és elbeszélések), Németh Lászlótól. Hiányoznak a fiatal írók (pl. Sőtér, Jékely), legalább egy-egy kötettel. Viszont feleslegesnek tartom a jegyzékben Komáromi Jánost és Vas Gerebent. Mikszáthot talán kissé csökkenteni lehetne és helyette több Kosztolányit lehetne bevenni. Hozzászólásom befejezésekor annak a reményemnek adok kifejezést, hogy az ügyosztály megtisztel bizalmával akkor is, amikor a hozzám legközelebb álló történelmi jegyzékhez kell hozzászólni. Dr. Tóth András Teleki Intézet Tisztázat. - UMKL XIX. I-l-i-142 171-1946. V Budapest, 1947. január 1. Alt alános megjegyzések: A hasonló jellegű jegyzékek Összeállítása föltétlenül nagyobb bizottság elé kell hogy tartozzék. Bármilyen kiváló legyen is valaki a saját szakmájában, nehezen veheti magának azt a felelősséget, hogy egy egész nemzet népkönyvtári anyaga fölött egyedül rendelkezzék. A magyar népkönyvtárak ügye föltétlenül az egyetemes magyar könyvtárügy keretébe tartozik, és különösen oda fog tartozni az UNESCO-hoz való csatlakozásunk után. A föltétlenül bekövetkező és nehezen kivédhető kritikák megelőlegezésére ajánlatos tehát egy szakbizottság meghívása, mely nem egyes tudományszakok képviselőiből állna, hanem könyvtári szakemberekből, a néplélektan kiváló ismerőiből és politikai pártok megbízottaiból. Egy ilyen bizottság összehívása mindaddig, amíg a népkönyvtárakat nem hozzák vonatkozásba az Országos Könyvtári Központtal, illetve a létesítendő Országos Könyvtárügyi Tanáccsal, a szabad művelődési ügyosztály feladatai közé tartozik, esetleg a felülvizsgálattal megbízott államtitkár jogkörét alkotná.
