Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

a szabad művelődés szolgálatába való állítása, a szabad-színjátszóknak, a dalárdáknak, önképzőköröknek jelentősége, a múzeumok, tárlatok, kiállítások intézményes látogatása és a szabad művelődés szolgálatába való állítása, a bel- és külföldi kirándulások, utazások megvalósítása mind-mind régi kívánságai a társadalomnak és a szabad művelődés hivatásos vezetőinek egyaránt. Az elhangzott javaslatokat a Tudományos intézet beosztását követve a következőkben lehet összefoglalni: I A szabadművelők személye A hivatásos és nem hivatásos szabad művelőket elméleti és gyakorlati szaknevelőkké kell kiképezni, időközönként tanulmányutakra küldeni, bekapcsolni a társadalmi és ifjúsági egyesületek munkájába. Meg kell kívánni tőlük a demokratikus magatartást, a népi kultúrában, a társadalomtudomány és lélektani ismeretekben való korszerű jártasságot. Az értelmiség mindama tagjai, akik élethivatásuk keretében magatartásukkal tömegekre hatni tudnak (pedagógusok, pap, jegyző, gazdatiszt, mérnök stb.) már az e pályákra képző tanintézetek tananyagán keresztül képeztessenek ki a szabadművelődési tevékenység gyakorlására. A szabad művelődés előadói és művelői országos kataszterbe foglalandók, az arra való egyénekből normacsoportok szervezendők. A nem fő hivatású szabad művelők fizetésük 50%-át kapják szabadművelődési tevékenységükért. A szabad művelők a fizikai és lelki élet vonatkozásaiban egészségesek, erkölcsileg kifogástalanok, derűsek és cselekvőképesek legyenek. II A szabadművelődés hallgatói A szabad művelődésnek a falu és város minden társadalmi rétegére ki kell terjednie. Különös gondot kell fordítani az ifjúság, továbbá a szülők nevelésére. III Művelődési javak A szabad művelődés anyagát tájegységenként kell feldolgozni. A népi kultúrán kell alapulnia és ehhez kell járulnia az emberiség kultúrája közös kincsének. Gondot kell fordítani az erkölcsi (vallási) nevelésre, a helyes irodalmi és történeti szemléletre, nemzeti kultúránk és jelenünk ismeretére, a politikai, szociológiai, közgazdasági, lélektani, közösségi és szövetkezeti ismeretek terjesztésére. A népi dalok oktatása és gyakorlása a szabad művelődés minden munkaágában érvényesüljön. Különös gondot kell fordítani a magyar zenekultúra s ennek keretében a népi kóruskultúra és a szabad színjátszás (bábszínház) ápolására, a képzőművészeti nevelésre, továbbá a rokon népek népi kultúrájának ismertetésére. Súly helyezendő a szónokképzésre, a testnevelésre és egészségvédelemre és a szakműveltség terjesztésére. Gond fordítandó egyfelől a hazánkban élő nemzetiségiek és az ország határain túl élő magyarok, valamint az országon belül áttelepített magyar községek szabad művelődésére. Ismertetni kell a szomszéd népek történetét és kultúráját. Mindeme feladatok megoldása érdekében a vezetők és a széles néprétegek számára megfelelő folyóiratokat, kiadványokat kell íratni vagy hozzáférhetővé tenni. Indokolt esetben úgy a szabad művelők, mint annak alanyai részére megfelelő tanfolyamokat, művelődési intézményeket létesíteni. IV A szabadművelődési munka módszere A szabadművelődési munka súlypontját az oktatás területéről a nevelés síkjára kell áttenni. Az érzelmi és akarati nevelés minden tevékenységben kifejezésre jusson. Az előadások helyett, amikor csak lehet, megbeszélés formájában kell az ismereteket közölni, a hallgatókat szellemi erőfeszítésre serkenteni, helyes ítéletalkotásra késztetni, az igaz, a jó és szép meglátására képessé tenni. Fontos a vita alkalmazása, a szemináriumi munka, az önképzésre szolgáló alkalmak biztosítása, az aktív szórakozási alkalmak megszervezése, a tanulmányi séták, kirándulások, utazások létesítése, általában a munkaközösségben folyó kulturtevékenység gyakorlása. Mindezek elérése érdekében megfelelő épületekre, helyiségekre van szükség. A múzeumokat, könyvtárakat a szabad művelődés szolgálatába kell állítani, biztosítani kell a kedvezményes utazást, mérsé-