Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

A fogalmi tisztázás végrehajtásánál kíméletlen őszinteséggel kell beszélnünk a múlt hibáiról vagy mulasztásairól, de bölcs mérséklettel kell tartózkodnunk a forradalmi hév romboló túlzásaitól. A sírjába hanyatló múlt temetésének s az új élet fakadásának történelmi átélése közben az igazi forradalmi lélek a fejlődés nagyszerűségének tiszta tüzében ég, s nem vet árnyékot a haladás rajongó szolgálatára a múlt egyoldalú ócsárlásának olcsó kifejezéseivel. A múltat eltemetjük, a hagyatékot számba vesszük, az értékeket átmentjük, a talmi lim-lomot vagy éppen hamis, megtévesztő, sőt mérgező kirakati anyagot pedig végérvényesen elhamvasztjuk a forradalmi máglya tüzében. Ilyen beállítottságban fogok a szabad művelődés fogalmának tisztázásához, felhasználva és irányelvül véve a magyar szabad művelődés hivatalos vezetőjének: Gombos Ferencnek (Simándy Pálnak) s a szabad művelődés egyik hivatott szószólójának, Karácsony Sándornak, végül az illetékes miniszternek : Keresztúry Dezsőnek az ez irányú megnyilatkozásait. Ezek alapján a szabad művelődés fogalmát, jelentőségét, célkitűzését és feladatait a következőkben vázolhatom: A második világháború kimenetele: a fasizmus leverése - történelmi korszakváltást jelent az emberiség s a magyar nemzet történetében egyaránt. A magyar nemzet a háborút elvesztette, az életet azonban megnyerheti, mert az 1945-ös magyar népi forradalmi megmozdulás hatalmas népi életerőt vérátömlesztett a társadalmi, gazdasági és szellemi-lelki nyavalyákban senyvedő nemzet súlyos beteg szervezetébe. A forradalmi átalakulás lényege: a dolgozó nép felszabadulása a hatalom régi birtokosainak jelszópolitikával leplezett politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális elnyomása alól. A dolgozó nép széles rétegeinek politikai hatalomhoz jutása az első üteme a felszabadulásnak. A második ütem a gazdasági és társadalmi (vagyoni, szociális) felszabadulás. A harmadik: a kulturális felemelkedés. Az 1945-ös magyar forradalom végcélja: az évszázados politikai függéstől megszabadulva, a társadalmi kaszt-, cím- és rangkórságból kigyógyulva, a gazdasági kizsákmányolás hiénáit leküzdve s a magyar dolgozók rétegét egy egyetemes emberi, európai és magyar korszerű közműveltség színvonalára emelve megteremteni a független, szabad jólétben élő, művelt, tehát egészséges Magyarországot, amely magyarabb, európaibb és emberibb a jelszavak korának Magyarországánál, s magyarságán keresztül a népek nagy európai és emberi közösségének szabad és egyenrangú tagjaként szolgálja az emberiség nagy eszményeit: a szabadságot és a haladást! így látva és nézve a történelmi átalakulás folyamatát - amelyben magunk is benne élünk, hatunk és működünk -, a régi értelemben vett népművelési tevékenységről többé nem beszélhetünk! Nem azért, mintha a régi rendszer valamennyi népművelőjét és népművelési szervét elmarasztalhatnánk egy valóban bűnös rendszer kiszolgálásának vádjában. Ellenkezőleg! Azok a tanyai néptanítók, falusi és kisvárosi orvosok, tanítók, lelkészek és tanárok, akik egyéb munkájuk mellett még arra is vállalkoztak, hogy kimenjenek a nép közé és műveljék a népet; éppen a demokrácia jegyében cselekedtek, legtöbb esetben a népéit élő idealisták voltak, önzetlen, áldozatos, becsületes munkát végeztek. Ugyanezt elmondhatjuk az alsóbb népművelési szervek nagyobb részéről is. De bűnös volt a rendszer, a politikai vezetés, amely tudatoáan félrevezette a jó szándékú idealistákat, amely tervszerűen elzárta ezt a népet a világ, Európa, a szomszéd népek megismerésétől - a demokrácia és szocializmus eszmevilágától -, s amely jelszavakkal, s ha kellett: a szellemi, anyagi vagy hatalmi függőség eszközeivel is, de minden esetben érvényt szerzett a maga céltudatos politikájának! Ez a népművelés - a népért apostolkodó népművelők áldozatos munkája ellenére is tudatosan felhasznált politikai eszköz volt a legfelső bizalmas irányítás kezében. Egyesekben és helyenkint feltört ugyan szórványosan benne a bátor kiállás, a sorskérdések forradalmi felmutatása, megkiáltása bűnöknek és bajoknak. Ez azonban mindvégig csak kiáltó szó maradt. Elhalkult és elmerült az intézmény szervezetének illúziókkal, téveszmékkel, hamis történelemszemlélettel, germán vonalú európaisággal s görögtüzes magyarkodással irányított térzenéje mellett. Ez a népművelés felülről diktált, célszerűen adagolt, sokszor talmi népművelés volt. Ragyogó kirakat, a bóvli-áruk a boltban. Voltak igazi értékei is, szakismeretekben — elsősorban mezőgazdasági téren - valóban sokat adott. Annál kevesebbet s főként hamisabbat világnézeti, szociológiai és történelmi vonalon. Ez a népművelés a nép fölött uralkodó állam „lehajlása" volt a néphez, hogy az államhatalom céljainak megfelelően „oktassa", „művelje" a „műveletleneket". „A nép azonban kikerült a gyámság alól!" S mert a művelődés a társadalom magától értetődő szellemi funkciója: a nép immár szabadon akar művelődni is, saját ösztönei vágyai és természete szerint!