Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1946-1948 VII. AZ 1948-AS CENTENÁRIUMI ÉV MEGÜNNEPLÉSE
estek, emlékülések, ünnepi játékok, hangversenyek, dalosversenyek, állami színházak vendégjátékainak rendezése, támogatása, illetőleg irányítása. 7. VIII. ügyosztály és Országos Szabad Művelődési Tanács. A reformkor és a szabadságharc eseményeit ismertető tanfolyamok és munkaközösségek szervezése. A 48-as eseményekkel kapcsolatos népkönyvtári könyvek kiadása. Műsoranyagok gyűjtése, íratása és kiadása. „Családi könyvtár" kiadása. 8. IX. ügyosztály. Emlékversenyek, országos sportünnepségek, sportkiálíírások rendezésének előkészítése és támogatása. 9. X. ügyosztály. Külföldi kulturális intézményeink ünnepi megmozdulásainak központi irányítása, megfelelő anyaggal való ellátása (az idegenben élő magyarság testületi szerveinek bevonásával). Idegennyelvű kiadványok készítése (pályázatok stb.). Az emlékév iránt érdeklődő, illetőleg az 1848-as eseményekkel kapcsolatban álló országok kulturális intézményeinek tudományos és művészeti anyaggal való ellátása (a több irányú kezdeményezést összefogó szerkesztőbizottság szervezése). Külföldi előadókörutak rendezésének előkészítése. Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL XIX. I-l-i-44 983-1947. („K. Gombos, III. 13.") A programtervezetet véleményezés végett az ügyosztály megküldte az Országos Szabad Művelődési Tanácsnak, Az Országos Szabad Művelődési Tanács válasza: „A bennfoglaltakat konferencián ismertettük. A konferencia határozata alapján megalakult 48-as Centenáriumi Albizottság alapos tárgyalások után részletes tervezetet készített a megünneplésre. Terveit külön iratban küldjük át. Barczán Endre, az Orsz. Szabad Műv. Tanács főtitkára." 255 Budapest, 1947. április 22. BUDAPEST ALPOLGÁRMESTERÉNEK JELENTÉSE A TÁJÉKOZTATÁSÜGYI MINISZTERNEK AZ 1848-AS CENTENÁRIS ÉV PROGRAMJÁRÓL Miniszter Űr! Budapest székesfőváros, mely az 1848-as forradalmi mozgalmak megindítója, a legfontosabb események színhelye s az egész korszakos jelentőségű átalakulás középpontja volt, sokszorosan átérzi kötelességét, hogy az 1848-49. szabadságharc százéves évfordulóján méltóan kell megemlékeznie a nagy elődökről, akik egy szabad, a társadalmi igazságra építő, az emberi jogok teljességéért harcoló Magyarország alapját rakták le. Lerakták egy ellenséges, eszmék megfojtására törekvő világ közepette azokat az alapokat, amelyeken csak ma, egy évszázad után kezd a szabad magyarok igaz országa megépülni. Nem kétséges, hogy a magyar államszervezet és a magyar társadalom megemlékezésének sorában igen számottevő szerepet kell a székesfővárosnak elfoglalnia, nemcsak a vázolt történeti jelentőség helyes mérlegeléséből kiindulva, hanem azért is, mert mint az ország szellemi életének és minden társadalmi megmozdulásának mai legfőbb színtere minden bizonnyal Budapesten kell a megemlékezések legjavának lezajlania. Áz ország népe határozott várakozással tekint az elkövetkező jubileumi évek elé, és úgy érezzük, megkívánja a megemlékezés vonzó formáit. Vannak iparágak, amelyek fellendülést éppen ezeknek az éveknek fokozott forgalmától várnak. Természetesen a megemlékezéseknek mindig számot kell vetniök a mai idők követelményeivel s a külsőséges ünnepségek háttérbe szorításával a szellemi tartalmak erkölcsi tanulságai, a száz év előtti szabadságeszmények máig eleven tanítása, a közjavát és előbbrevitelét szolgáló maradandó alkotások megvalósítása lehetnek minden ilyen jubileumi emlékezés vezérlő gondolatai. Tárgy: Az 1848-49-es emlékév előkészítése 1948-ban lesz 100 éves évfordulója a magyar szabad ságeszme korszakos megvalósulásának, a magyar népi állam első testetöltésének és a magyar szabadságharcban tetőződő kibontakozásának. Az eseményeknek az általános köztudatban gyökeredzése felment minden indoklás alól, hogy mennyire lényeges ennek a mély jelentőségű évfordulónak széles körű, országos megünneplése. Csupán annyit kell megjegyezni, hogy ilyen évfordulók eleven bekapcsolása a jelenbe, közvetlen összefüggések teremtése a mai élettel nem csak azt a történeti tudatot erősíti, amely minden államélet megalapozottságában komoly szerepet játszik, hanem a jelen eseményeinek szükségszerű, a nemzetfejlődés helyes útját mutató eredetét igazolja. Nem kétséges, hogy éppen ezek miatt a szempontok miatt nem külsőséges ünnepségek rendezésére