Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1948 VII. AZ 1948-AS CENTENÁRIUMI ÉV MEGÜNNEPLÉSE

1. § Munkaközösségek célja A munkaközösségek célja olyan felekezetek és pártok feletti közösség megteremtése, mely lehetővé teszi tagjai számára a szélesebb látókörhöz, magasabb műveltséghez való jutást, s ezáltal az általános kultúrszínvonal emelkedését szolgálja. Az egyházak és pártok, az állami és a magánkezdeményezésű intézmények kultúrmunkáját semmiben sem zavarja, sőt ellenkezőleg, azokat egyöntetűvé teszi, eredményeiket az önképzésre nevelés eszközeivel megerősíti, állandósítja, mintegy önmagától továbbfejlődő munkafolyamattá alakítja. 2. § Munkaközösségek megszervezése A munkaközösségek szervezetének az egész ország területére ki kell terjedni. Lényeges tehát, hogy ne csak nagyobb helységekben, városokban és falvakban, hanem mindenütt, még a legkisebb tanyán is meginduljon a lelki újjáépítés munkafolyamata. Ebből lakóhelyének milyensége vagy földrajzi és települési helyzete miatt senki ki nem maradhat. Alapvetésről van szó, tehát gondosan meg kell építeni az egész nemzet számára a munkaközösségi szervezet lehetőségét. A szervezés éppúgy, mint a munkaközösség tagozódása, kiépülése, bizonyos helyi adottságoktól függ. Ha már most hozzáfogunk, az 1948-as emlékévre mindenfelé megalakulhat néhány tagozat pl. a szellemtudományi tagozatból a történelmi, irodalmi, a közgazdasági tagozatból a földművelési vagy szövetkezeti és emellett a „családi könyvtár"-ral kapcsolatban a könyvtártagozat. De ha csak a történelmi és könyvtártagozat kezdi is el a munkát, ez a tevékenység önmagától fejlődik majd mindig szélesebb keretek felé. 3. § Munkaközösségek vezetői A szervezkedés ott lesz ideális, ahol a helybeli lakosság, a nép egy tagja, aki erre kellő rátermettséggel rendelkezik, magára vállalja a megindítást. Ahol erre alkalmas ember nincs, ott a szabadművelődési ügyvezető feladata az elindítás. Úgy a tagozatok, mint az egész munkaközösség vezetői természetesen a helybeli szabadművelődési ügyvezető állandó támogatására, irányítására számíthatnak, így a hivatalos művelődési tényezőkön át sok kérdésben bizonyos könnyebbséget élvezhet és érhet el az egész közösség. 4. § Közösségek tagjai A munkaközösségek tagja lehet korra és nemre, felekezeti hovatartozóságra vagy politikai pártállásra való tekintet nélkül minden olyan önként jelentkező egyén, aki komoly szándékkal kinyilvánítja, hogy a munkaközösség tagja kíván lenni, s annak munkájában tevékeny részt vesz. Alapfeltétel: jó példaadás, egymás megbecsülése, kölcsönös segítőkészség, a munkafolyamatba való bekapcsolódás, vagyis aktív részvétel a közösség munkájában. A tagok bármikor kiléphetnek vagy beléphetnek, a munkaközösség munkáját ez semmiben nem befolyásolja. 5. § Munkaközösségek munkarendje A munkaközösségek munkarendjére vonatkozó általános szabály nem adható. Lényeges azonban, hogy míg egyik oldalon a közösség munkája nem vonhatja el túlságosan eredeti hivatásától, munkakörétől a tagokat, másrészt segíteni fogja hivatása elvégzéséoen. Hiszen kétségtelen, hogy a kulturális emelkedést a gazdasági emelkedés alapkövének tekinthetjük. Természetes az is, hogy télen nagyobb fokú munka végezhető, mint nyáron, mert a téli időszak több szabad időt enged a föld népének. Nem szabad azonban a nyarat sem kihasználatlanul hagyni, s lehetőleg a közösség munkafolyamata állandó legyen. A megszakítás mindig egy kis visszaesést jelent. A nyári munka úgyis más természetű és más tárgyú lehet. A munkarend kettős tagozatú: Lényeg a befelé való munka. Ez a voltaképpeni kultúrmunka, mely az öntudatosításra kiválóan alkalmas történelemből kiindulva lassan-lassan tagozódik majd többfelé, tárgyak szerint. A tagozatok az egyes összejöveteleken megbeszélések, előadások, közös olvasás keretében művelik önmagukat, vitákban érlelik tudásukat.