Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1948 VI. A FILM A SZABADMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN

Ami ezek után az intézetnek osztályokra való tagozódását illeti, e tagozódás természetes alapjául önként adódnak az intézet fő munkaterületei: a filmek gyártása, forgalomba hozatala, a műszaki feladatok és a filmtől sokban eltérő természetű állóképellátás; szervezni kell tehát gyártási, forgalmi, műszaki és állókép osztályt; ezekhez járul az intézet ügyvitelét intéző igazgatási osztály és végül a laboratórium, amelyről a továbbiakban még részletesebben szólni kívánok. 2. Felügyelet. Az 1. pontban kifejtett cél érdekében az intézetnek minél nagyobb fokú önállóságot kell biztosítani a kormányhatóság irányában is, és a minisztérium beavatkozását a legszükségesebb ellenőrzésre kell szorítani. Ez az ellenőrzés szorítkozzék arra, hogy a miniszter az intézet költségvetését és munkatervét megvizsgálja és jóváhagyja, a gyakorlati megvalósítást azonban az intézet önállóan végezze, biztosítva azonban ennek során a szakbizottság megfelelő részvételét. 3. Filmszakbizottság. A szakbizottság szervezetét és működését itt nem kellene részletesen szabályozni, hanem a szakbizottságra kellene bízni, hogy ügyrendjét maga alakítsa ki, míg itt a jogszabályban csak azokat az ügyeket kellene meghatározni, amelyekben a szakbizottság bekapcsolását a művelődési szempontok minél hatékonyabb érvényesülése érdekében feltétlenül biztosítani kell. 4. Filmgyártás. A gyártás tervszerűségének biztosítása érdekében az intézet munkatervében előre meg kellene határozni, hogy a következő évben az iskolai, szabadművelődési és tudományos filmellátás körében - a felmerült kívánságok és javaslatok figyelembevételével - milyen tárgykörben van szükség új filmekre; ezek közül melyiket kívánja az intézet maga elkészíteni és melyiket pedig üzleti úton (vétel, csere, kölcsönzés), megszerezni. A filmek forgatókönyveinek elkészítéséről az igazgató gondoskodik, a kész terveket pedig a szakbizottság elbírálja. A gyártás csak a szakbizottság jóváhagyásával kezdhető meg, ugyancsak a szakbizottság dönt az elkészült film pedagógiai alkalmassága kérdésében is. 5. Filmellátás. A közművelődési filmellátás súlyos anyagi kihatásaira tekintettel tüzetesen meg kell határozni, hogy kik vehetnek részt ebben a filmellátásban. A szabad művelődés körében csakis olyan társadalmi szerveknek volna szabad filmet adni, akik részére ezt a szabadművelődési felügyelő engedélyezi. Az iskolai film körében szerény véleményem szerint egészen új rendezésre volna szükség, a közigazgatás racionalizálásának szempontjai azt kívánnák, hogy a gazdasági szakoktatás filmellátását is az intézet végezze; ennek a kérdésnek egységes rendezése azonban meghaladja az itt készülő rendelet kereteit. 6. Személyzet. Az Oktatófilm Kirendeltség jelenlegi személyzete beosztott nevelőkből és szerződéses (tiszteletdíjas) alkalmazottakból áll. Ezt a helyzetet egyelőre az intézetnél is fenn kell tartani mindaddig, amíg az intézeti alkalmazottak státus kérdése az állami költségvetésben nem szabályozható. Az intézeti alkalmazottak részére önálló státust létesíteni aligha lehetne, mert ehhez az intézet túlságosan kicsiny, mint javaslatot azonban tisztelettel felvetem azt a gondolatot, hogy az intézet tudományos és segédszemélyzete részére a tudományos tisztviselők és a tudományos segédszemélyzet egyesített státusában lehetne megfelelő számú állást biztosítani, ami által egy új státus létesítése elkerülhető volna. Erre már eddig is volt precedens, ebbe a létszámba tartoznak a Műemlékek Országos Bizottsága, továbbá a Teleki Pál Intézet alkalmazottai is. Az intézet létesítésekor szükséges személyzet létszámára vonatkozó javaslattételt - személyi kérdésről is lévén szó - ezen a helyen tisztelettel mellőzöm, javasolva, hogy ezt a kérdést a kirendeltség vezetőjével való letárgyalás után eldönteni méltóztassék. 7. Anyagi előfeltételek. Az intézet eredményességének alapvető kérdése, hogy az államháztartás mai helyzetében miként lehet a szükséges fedezetet előteremteni. A múltban a tanulók által fizetett filmoktatási díjak megfelelő fedezetet nyújtottak, ezek fizetése azonban az inflációs idők, illetőleg az azokat követő új tandíjszabályozás óta szünetel. Ez idő szerint kísérlet folyik a filmoktatási díjak újabb bevezetésére, az azonban szerény véleményem szerint kevés reménnyel kecsegtet annálfogva, hogy az általános iskolákban az oktatás ingyenességére való tekintettel nincs lehetőség a filmdíjak kötelező bevezetésére. Ilyen módon a díjak szempontjából csak a középiskolák V-VIII. osztálya és néhány középfokú iskola marad, ami azt jelenti, hogy az eddigi filmdíjaknak még a 40%-ára sem lehet számítani, ugyanakkor azonban a filmellátással szemben támasztott igények alaposan megnövekedtek (gépek pótlása, a szabad művelődés és általános iskolák bekapcsolódása). Ha a megfelelő filmellátást biztosítani akarjuk, más forrásokat kell keresnünk, amely szempontból az alábbi lehetőségeket kívánom tisztelettel megemlítenni: a) Amennyiben az általános iskolai filmoktatás bevezetését szükségesnek tartják, de annak költségei nem háríthatók át a tanulókra, az általános iskolák költségvetésében megfelelő összeget kell biztosítani az általános iskoláknak gépekkel való ellátására (a filmellátást elvállalja az intézet). b) A szabadművelődési szervek és tudományos intézmények fizessenek megfelelő összegű anyag-