Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1946-1948 VI. A FILM A SZABADMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN
A MAGYAR PARASZTSZÖVETSÉG ORSZÁGOS KÖZPONTJÁNAK JAVASLATA ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÓRAKOZTATÓ FILMEK GYÁRTÁSÁRA ÉS FORGALMAZÁSÁRA A magyar prasztság társadalmi és gazdasági felemelkedése a parasztság műveltségén is múlik. A parasztság művelése nemcsak kulturális feladat, de a nemzet vagyonának növelése érdekében elsőrangú kötelesség is. A falu művelésének sok évtizedes, könnyelmű elhanyagolása ma inkább, mint valaha arra kényszerít bennünket, hogy a cél érdekében minden eszközt felhasználjunk, amit a tudomány és a technika rendelkezésünkre bocsát. Egyik ilyen kiváló tudásfejlesztő eszköz a film is. A film a maga vizuális élménytapasztalataiban felülmúl minden könyvet. A film lehetővé teszi azt, hogy sok keserves és fárasztó esti olvasgatással szemben - ha csak egy órás rövid filmelőadás keretében is - ismertesse valamely nagyobb terjedelmű írásmű minden szükséges tudnivalóit. A hangosfilm mondanivalóját nemcsak élőszóban, hanem képekben is közli, és ha figyelembe vesszük a magyar gondolkodásnak az agyvelőben elrejtett legmélyebb természete szerint való ama képességet, hogy minden dolog felől képekben, képletesen gondolkozik, így a magyar parasztság művelésénél a filmtől a legnagyobb eredményeket várhatjuk. A filmoktatás megszervezésével járó költségek a legjobb tőkebefektetést is jelentenék, mert az oktatásban részesült gazdálkodó a minőségi és több termelésével néhány éven belül visszatérítené azt a nemzetnek. Minden háborút követő élelmezési nehézségek igen kedvezőek a mezőgazdasági termeivények értékesítésére, azonban a viszonylag rövid időn belül beálló többtermelés - mezőgazdasági dekonjunktúra - csak a minőségi áruknak biztosítja a piacot. Minőségi termelést pedig csak minőségi emberekkel lehet végezni. Az ehhez szükséges tudást és szakismeretet legkönnyebben a legrövidebb idő alatt csak a film tudja közvetíteni. Itt kell megemlítenünk az újgazdák oktatását is, akiknek koruknál és nehéz anyagi helyzetüknél fogva nincs módjuk hosszú tanfolyamok elvégzésére, viszont a saját tapasztalatuk útján való szaktudás megszerzése sok időbe kerülne, s ez a nemzetgazdaság szempontjából káros volna. Elgondolásunk szerint a falunak szánt ismeretterjesztő filmelőadásokat-ismerve a falu szegénységét - ingyenesen kellene megrendezni. Legfeljebb egy-két tárgyba vágó olcsó szakfüzet megváltására lehet felkérni a jelenlevőket, hogy ezáltal biztosítsuk az előadásnak látszólagos értékét, ismerve az emberek ama tulajdonságát, hogy ami „ingyenbe" van, az olyan is, és annak nem tulajdonítanak komoly értéket. Az előadásoknak nem szabad egyoldalúakká válni pl. mezőgazdasági vagy csak egészségügyi filmek bemutatásával, hanem a mezőgazdasági ismeretterjesztő filmek mellett népegészségügyi és általános ismeretterjesztő, szórakoztatóan nevelő filmekkel kell változatossá tenni. Ez egyrészt költségmegtakarítást is jelent, mert fölöslegessé teszi Népjóléti vagy a Kultuszminisztérium öncélú előadásait, illetve kiszállásait (egy felszereléssel bonyolítható le az egész), másrészről pedig az előadás változatos lesz, s a hallgatók nem unják magukat. A csatolt tervezetek nem pontos és végleges számadatok alapján készültek, csak elgondolásainkat akarjuk nagy vonalakban érzékeltetni. A terv részletes és alapos kidolgozásához a három illetékes minisztérium részéről az érdekelt egyesületekkel karöltve munkaközösség megszervezését javasolnánk, amely részleteiben is kidolgozná a filmoktatás megteremtésének hároméves tervét. Olvashatatlan aláírás s. k. Patonay Elek s. k. osztályvezető, ügyvezető igazgató igazgató, nemzetgyűlési képviselő Tisztázat. - UMKL XIX. I-l-i-137 456-1947.
