Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE

Tiszabüd, 1948. augusztus 26. A TISZABÜDI SZABAD MŰVELŐDÉSI TANÁCS ELNÖKÉNEK KÉRELME VÁNDORKÖNYVTÁR LÉTESÍTÉSÉRE Alulírottak a Tiszabüdi Szabad Művelődési Tanács nevében azzal a kéréssel fordulunk a miniszter úrhoz, hogy az újonnan juttatott kultúrházunk részére vándorkönyvtárat juttatni szíveskedjék. Kérésünk támogatására előadjuk, hogy községünk, amely 3500 lelket számlál és kb. 99%-a föld­míveléssel foglalkozik - ebből 90% újonnan földhöz juttatott, illetve törpebirtokos - egyáltalán sem­miféle könyvtárral nem rendelkezik. A könyvek után az érdeklődés igen nagy, de sajnos az anyagi helyzetük miatt, de főleg azért is, mert a könyvek ára igen magas, kénytelenek a kétes értékű, sőt leg­többször romboló hatású ún. ponyvaregényekkel megelégedni. Fentiek alapján kérjük kérelmünk jóindulatú pártfogását. Kocsis Béla s. k. Torma János s. k. szab. műv. üv. szab. müv. tan. elnök az MDP részéről: az NPP részéről: a Függ. Kisg. Párt részéről: Olvashatatlan aláírás s. k. Kondó Miklós s. k. Olvashatatlan aláírás s. k. titkár titkár titkár az MNDSZ részéről: UFOSZ részéről: FÉKOSZ részéről: Orong Dezsőné s. k. Kovács Gyula s. k. Hoh József s. k. elnök elnök elnök az EPOSZ részéről: A község elöljárósága részéről: Olvashatatlan aláírás s. k. Olvashatatlan aláírás s. k. N. Papp Mihály s. k. titkár vezető jegyző bíró Tisztázat. - UMKL XIX. I-l-i-228 989-1948. A minisztérium közölte a Szabad Művelődési Tanáccsal, hogy „a népkönyvtár kiutalása iránti kérést előjegy­zésbe vette''''. 135 Budapest, 1948. augusztus 4. ELŐADÓI FELJEGYZÉS A MINISZTERNEK A KÖNYVTÁRAK ÁLLAPOTÁRÓL ÉS FORGALMÁRÓLj A VKM 225 668/1948. VIII. üo. számú rendelete alapján a szabadművelődési felügyelői hivatalok­hoz felhívást intézett ügyosztályunk. A felhívás világosan megjelölte, hogy a felügyelők a területükön lévő összes könyvtárakról, a könyvtárak állapotáról és forgalmáról tegyenek jelentést. Az erre vonatkozó jelentések nagy részben beérkeztek. Azok kiértékeléséről az alábbiakban szá­molok be: Ahhoz természetesen, hogy az ország valamennyi könyvtáráról megbízható, világos képet kapjunk, nem elegendő a felügyelői hivatalok jelentése. Még ha a jelentések megbízhatóságát feltételezzük is, hatalmas űr marad hátra a könyvtárak anyagának, olvasóközönségének megismerése mögött. Érez­zük a jelentésekből is, hogy az ügyvezetők és a könyvtárakban alkalmazott kezelők nem tudták a fellelhető könyvtárak hatalmas anyagát teljes egészében felmérni. A háború alatt nagyon sok könyvtár elpusztult. Ezenkívül 1944-ben sok ezer könyvet kölcsönöztek, s ezek a közkönyvek ma is a magá­nosok birtokában vannak. Nehéz, szinte lehetetlen felkutatni a kikölcsönzött könyvek anyagát, hi­szen az akkoriban felfektetett jegyzékek elkallódtak. Csak a szombathelyi nagykönyvtárból 3500 ki­kölcsönzött könyv hiányzik. Nem vigasztaló a helyzet a régi könyvtárak anyagáról sem. A legtöbb könyvtár avult. A meglévő könyvek időszerűtlen tartalma fertőzi demokráciánkat, s iskolás példát mutat arról a világszemlélet­ről, amely ellen harcot hirdetünk. Mind a szépirodalmi, mind a tudományos és közgazdasági művek selejtezésre szorulnak. Ebből következtethető, hogy a vidéki városi lakosság javarészt ma is a polgári szemléletű giccseket olvassa, s mivel nincs kellően tudatosítva, nem kíván a haladó szellemű irodalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom