Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE

Szentes, 1948. július 12. Miniszter Úr! Tiszteletteljelentem, hogy a Csongrád vármegyei könyvtárak állaga 37 081 kötet, nagy részben elavult. Kivételt képeznek a VKM vándorkönyvtárak, NSZOB, Szmf. vk., s az Sz. M. Tanács szerzeményei kb. 3362 k. könyv. Másod-, sőt tizedrangú írók művei vannak bennük, legjobb esetben múlt századbeli klasszikusaink. A meglévő községi, városi könyvtárak az elmúlt korszakban alig gyarapodtak. A háború következtében a legtöbb könyvtárunk tönkrement, de ha a megmaradtakat megvizsgáljuk, úgy kiderül, hogy a kár a könyvtárakat illetően irodalmi és tudományos szempontból elenyésző. Nemcsak a könyvek, de az egész könyvtárrendszer tökéletesen megérettek az elmúlásra. Az elmúlt korszak nem érezte szükségét, hogy a népi tömegeink az egyetemes kultúra hordozói legyenek, nem is fektetett súlyt a könyvtárügyre. Azaz, a maguk módján igen. A kis könyvtárakat a falu, a község lakosai többször is átolvasták, s ezzel mintegy vérükbe ment az elolvasott anyag. Valószínű, hogy tudatos volt a múltban a kevés könyv, különösen, ha megnézzük az írókat és a tárgyköröket. A hasznos és jól idomítható, de nagy távlatokat nem látó ember kialakítása volt feladatuk. A vándorkönyvtárrendszer ma csak mint átmeneti forma képzelhető el. Igényesebb feladatok megoldására már nem megfelelő. Tapasztaltuk ezt vándorkönyvtárainknál, olvasták, tanyavilágban szinte kapkodták a könyveket, de pl. tanfolyamot, határozott célkitűzésű művelődési munkát, nem lehetett rájuk építeni. Nem volt elég rugalmas. Egyik művelődési körben kihelyezett könyvtárnál 2 Móricz Zsigmond-regény annyira megtetszett az olvasóknak, hogy mindenki Móricz Zsigmond regényeit akarta olvasni, de igényüket nem tudtuk kielégíteni (bár kb. 80 kötet Móricz Zsigmond művünk van). Ezért, ha a könyvet célszerűen be akarjuk állítani munkánkba, minden kezdeti nehézség ellenére (autóhiány) is át kell térnünk a körzeti könyvtárrendszerre. így legalább ott, ahol szervezett művelődési munka folyik, tudjuk biztosítani a szükséges könyveket. Szükséges lenne központilag összeállítani különböző tanfolyamok céljaira utasítással ellátott bibliográfiákat, melyek a tanfolyamok résztvevőinek útmutatással szolgálnak, hogyan dolgozzanak föl egy problémakört, vagy a kultúrának mely szektorát. (Természetesen a bibliográfiába fölvett könyvek a körzeti könyvtárban megtalálhatók lennének.) Különösen szükséges lenne a megyénkben, ahol szakembereket lámpással kell keresni. Vándorkönyvtáraink egyik tanulsága az volt, hogy könyvtárosainkat különösen meg kell válogatnunk, s azok részére tanfolyamot is szükséges tartanunk. A Népi Művelődési Intézet a könyvkölcsönzésnél kéri, hogy az olvasott könyvekről az olvasók véleményt írjanak. Ez sok esetben azzal járt, inkább nem vittek ki könyvet. Ezért csak egyszerű jeleket (H -) kértünk, de ezt se kaptuk meg, mert annyira bonyolult művelet könyvtárosaink számára a könyvkölcsönzés, hogy már 4-5 jelenlévő is idegesíti, s különben sem tartották fontosnak a jelek feltüntetését. Községenként (sok faluból, de sűrű településű megyénkben járásonként) elég lenne 1-2 könyvtáros kiképzése, akik tovább képeznék ki a helyi könyvtárosokat. A községbelieket a körzeti könyvtáros képezné ki egy tanfolyam alkalmával. A község (járás) könyvtárosai bizottságot alakítanának, s egyikük irányításával gondoskodnának arról, hogy a könyvellátás minél tökéletesebb legyen. A 2. és 3. mellékletekben az olvasott tárgykör és írók nem a 99 könyvtár, csak a (3) kimutatásban feltüntetett könyvtárak forgalma alapján készültek el. Sajnos, éppen az új könyvtárak forgalmáról a jelentések nem érkeztek be, vagy olyan hiányosak, ill. zavarosak, hogy kiértékelésük lehetetlen, így ugrott ki feltűnően Jókai Mór, mert a régi népkönyvtárakban a Jókai-művek feltűnően nagy számban vannak meg. A polit., társ.-tud.-i művek iránt az érdeklődés nagy, de a fenti ok miatt éppen ezekről nem érkezett be jelentés. Az irodalmi és az ismeretterjesztő művek forgalma sem mutat valóságos képet, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ismeretterjesztő (polit., társ.-tud., gazd.-t.tört.) művek iránt az érdeklődés állandóan nő. Természetesen a népkönyvtárak ezt az érdeklődést nem tudták kielégíteni. Zoltai István s. k. szabadművelődési felügyelő Tisztázat. - UMKL XIX. I-l-i-228 537-1948.