Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA
kívüli nevelés terén tapasztalt és az ügyvezető által nem pótolt hiányokra, illetve nem orvosolt hibákra vonatkozó észrevételeit pedig közvetlenül a Törvényhatósági Tanács elé terjeszti. 3. A Helyi Tanács tagjai: a) a község (város) területén ténylegesen működő, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült politikai pártok, vallásfelekezetek és a Törvényhatósági Tanács által megnevezett, a község területén kultúrmunkát végző egyesületek, illetve szervezetek egy-egy kiküldött képviselője; b) a község jegyzője, illetve a város polgármestere, az iskolák igazgatói és a községi, illetve városi tisztiorvos; végül a Helyi Tanács megalakulása után c) a község (város) területén kifejtett iskolán kívüli nevelési munkásságuk elismeréséül a Helyi Tanács által szótöbbséggel megválasztott személyek. 4. A Helyi Tanács tagjai megbízatásukat három évre kapják, és a Helyi Tanács háromévenként újjáalakul. A később kinevezett tagok megbízása a Helyi Tanács újjáalakításának idejéig tart. 5. A Helyi Tanács elnökét és alelnökét saját tagjai közül szótöbbséggel maga választja. 6. Ott, ahol a Helyi Tanács több mint húsz tagból áll, a Helyi Tanács munkáját az Elnöki Tanács irányítja. Az Elnöki Tanács tagjai: az elnök, az alelnök és a Helyi Tanács által saját tagjai közül szótöbbséggel megválasztott három tag. 7. A Helyi Tanács ügyrendjét maga állapítja meg, s az Ügyvezető útján a Felügyelőhöz terjeszti be láttamozás végett. 8. Valamely járás területén vagy annak egy részén létesített Helyi Tanácsok tagjaiból indokolt esetben külön Járási Szabad Művelődési Tanácsot lehet alakítani, mely ügyrendjét maga állapítja meg, s a Felügyelő útján a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez terjeszti fel jóváhagyás végett. 5.§ Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, hatálybalépésével a 119 615/1922. III. b, a 132 243/ 1922. III. b, a 30 773/1924. VIII. a VKM sz. rendeletek, úgyszintén a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az iskolán kívüli, a népművelés ügykörében 1945. július hó 1. napjáig kiadott összes többi rendeletei hatályukat vesztik. Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL XIX. I-l-i-13 000-1945. 3/B Budapest, 1945. november 8. A NEVELÉSI ÜGYOSZTÁLY VÉLEMÉNYE A RENDELETTERVEZETRŐL 1. Ügyosztályunk a rendelettervezetet a maga nemében általában elfogadhatónak tartja. Megfontolandónak véljük azonban az iskolán kívüli köznevelés vagy éppen az iskolán kívüli köznevelésügyi igazgatás és a felügyelet elnevezés bevezetését. Ez egyrészt nem jól hangzik, másrészt zavarokra és félreértésekre adhat alkalmat, tekintettel arra, hogy az iskolán kívüli népművelés szervezetét szabályozó, már kiadott kormányrendelet a „szabad művelődés" meghatározást alkalmazza. Nem volna ugyanis célszerű, ha lényegében ugyanannak a fogalomnak a megnevezésére 2, illetőleg 3 különféle kifejezés terjedne el. Az országos tanács a szabadművelődési szót használja. A törvényhatósági (járási, községi) felügyelők szabadnevelési felügyelők lennének, viszont a szervezeti felépítésbe az iskolán kívüli köznevelés kifejezés kerülne be. Éppen az ügy érdekében fontosnak tartanánk, ha egy kifejezés mellett állapodna meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és mindig ugyanazt használná. Legalkalmasabbnak látszik a kiadott kormányrendeletben szereplő „szabadnevelési" kifejezés következetes használata. 2. A fenti tervezettel kapcsolatban ügyosztályunk újból kifejezésre juttatja azt a felfogását, hogy a községek, városok, közigazgatási egységek közművelődési szervezetét teljesen újonnan és egységesen kellene megállapítani. Tarthatatlannak tartjuk ugyanis azt az állapotot, hogy a helyi közösségek kulturális életét a legkülönfélébb kormányzati hatóságok irányítják, s így azok nem mindig és nem mindenben a helyi igények és szükségletek szerint, hanem csupán az egyes felső utasítások szerint alakulnak, így eshetik azután az meg, hogy a különféle központi kultúrpolitikai és helyi közösségek életében is érvényre jut az az egészségtelen széttagolódás, ami ma a központi igazgatás terén annyira hátrányosan érezteti hatását. E káros helyzet kiküszöbölésére elengedhetetlenül kívánatos volna a helyi közösségek kulturális életének intézményes megszervezése. Ha a politikai életet a Nemzeti Bizottságok, a
