Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE

ME sz. rendelet l.§-ának 2. bekezdése alapján ilyeneknek kell tekinteni. A rendelet vonatkozó szakasza így szól: „Különösen és kivétel nélkül megsemmisítendők a fasiszta (nemzetiszocialista) politikusok fasiszta szellemű életrajzai, nyilvánosan elmondott beszédei, fasiszta állampolitikát méltató tudományos színezetű művei, a fasiszta pártoknak és kiadóhivataloknak összes politikai jellegű kiadványai, vagy ilyen vonatkozású szépirodalmi termékei stb." E rendeletem kézhezvételéig idevonatkozóan felterjesztett minden jelentésétől függetlenül újból jelentse, hogy a fasiszta sajtótermékeknek nevezett könyvtárakból való eltávolítása érdekében eddig miféle utasításokat adott könyvtárosainak, de jelentse szám szerint azt is, hogy kézikönyvtára és az illetőségi körzetébe tartozó népkönyvtárak - amennyiben azok teljesen meg nem semmisültek hány könyvet szolgáltattak be, hol és mikor, a hatóságilag e célra kijelölt helyeken. Térjen ki jelentésében arra is, hogy a beszolgáltatott nyomdai termékeknek tudomása szerint mi lett a további sorsa. (Az idézett ME rendelet 4. §-a szerint a törvényhatóság első tisztviselője gondoskodik a beszállítandó sajtótermékek gyűjtőhelyének kijelöléséről és a beszállított sajtótermékek őrzéséről mindaddig, amíg az összegyűjtött sajtótermékek anyagának zúzómalmokba való szállítása meg nem történik.) E rendelet minél sürgősebb és legteljesebb végrehajtása érdekében felhívom figyelmét arra, hogy a népkönyvtárak vezetői a legtöbb helyen tanítók, s így a legcélszerűbb, ha ez ügyben érintkezést keres az illetékes tanfelügyelőkkel, akik hasonló rendelkezést kaptak az iskolai könyvtárak megtisztítására. A jelentés felterjesztésének szigorú határideje: folyó évi március 25. Végső esetben távirati jelentést kérek. Ismételten hangsúlyozom, hogy e rendelet végrehajtásáért a legszigorúbb fegyelmi felelősség terheli. Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL XTX. I-l-i-33 502-1946. („Szathmáry, K. Gombos, III. 14.") 113/A Budapest, 1946. április 2. HETÉNYI REZSŐNEK, A NÉPMŰVELŐK TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGA TAGJÁNAK JAVASLATA A NÉPKÖNYVTÁRAK FELÁLLÍTÁSÁRÓL ÉS FEJLESZTÉSÉRŐL Indítványom, hogy a Népművelők Tudományos Társasága egyhangúlag határozza el az alábbiakat, és annak végrehajtása végett kérje fel a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr útján a belügy- és pénzügyminiszter urakat. Magyarország minden községe és városa szavazzon meg már a f. évi költségvetése terhére lélekszámonként és évenként 1000 adópengőt a községi, ill. városi népkönyvtárak pótlása céljára. Ezen határozat előzetes kormányhatósági jóváhagyás nélkül végrehajtható legyen. Az így megszavazott mintegy 8 milliárd adópengő összegből a községi népkönyvtárakat még az őszi szabadművelődési tevékenység megkezdése előtt el kell látni azokkal a történelmi, szociológiai, világnézeti, szépirodalmi és mezőgazdasági szakirodalmi művekkel, amelyek a legalkalmasabbak népünk demokratikus megnevelésére és lelki átállítására. A vonatkozó határozatok meghozatalára belügyminiszter úr a községeket a törvényhatóság első tisztviselője útján kérje fel, és azok gyors keresztülvitelét a szabadművelődési felügyelők külön is szorgalmazzák. A megszavazott összegért mintegy 40-50 munkát lehet kiadni, amelyek évenkénti kiválasztását egy külön szakbizottságra volna célszerű bízni. A könyvek kiadását és a községbe való eljuttatását, valamint az ezzel járó adminisztrációs munkálatokat a Társaság intézné. A népkönyvtárak és írók elsősorban falukutatók és népi írók fenti módon való segélyezését az ország népe, ill. önkormányzatai egyelőre három évre biztosítanák, amely idő elteltével minden községben meg lehet alakítani a magyar kultúra jövendő várait, a kultúrszövetkezeteket. Ez a javaslat nem új, ezt 1942-ben Bars és Hont vármegyében elrendeltem és keresztülvittem, és a kért támogatást minden község meg is szavazta. Hasonló állásfoglalásra felkértem az ország többi alispánját is, de a községek elhatározása kormányhatósági jóváhagyást nem nyert. Akkor, amint a javaslat indokolásában feltüntettem, a falukutatókat és népi írókat akartam megsegíteni, a cél most is az, de még szükségszerűbb, mint abban az időben. Könyvtáraink elpusztultak vagy ahol megvannak, 90%-ban alkalmatlanok a demokratikus nevelésre úgy, hogy azonnal és megfelelően pótlásra szorulnak. Évtizedek, de különösen az utolsó 25 év hamis történelmi tanítását, hibás társadalomszemléletét, helytelen világnézeti beállítottságát kell eltüntetni, a szociológiai és munkásmozgalmi ismeretek hiányát pótolni, a magyarság igazi arcát, tehát az önismeretet a falukutatók és népi írók útján előtárni. Mindez jó könyvek nélkül nem lehetséges, könyveket kiadni pedig anyagi segítség nélkül képtelenség.