Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE
szolgáló helyiségekben üzemi könyvtárakat is állítsanak fel. Az alapkönyvtár legalább 50 kötet lehetne, mely szám azonban minden 100 munkás után további 25 kötettel volna növelendő. Az üzemi könyvtár beszerzési és fenntartási költségei (esetleg a kulturális célokat szolgáló helyiség fenntartási költségei bizonyos százaléknak e célra fordításával) az üzemtulajdonost terhelnék, úgyszintén a könyvtár évről évre hasonló ütemben történő gyarapításának költségei is. Ezt a nagy jelentőségű rendeletet legcélszerűbben az iparügyi miniszter adhatná ki, mégpedig oly sürgősen, hogy a rendelet megjelenésével a minisztérium részéről megindítható akció egyben a most pangó könyvipar és kereskedelem fellendítését is szolgálhassa. Midőn az iparügyi miniszter úr fent körülírt rendeletének kiadását kérem, úgy vélem, hármas célt szolgálok: az egyetemes emberi és magyar művelődés terjesztésének, a munkásság szellemi emelkedésének, s harmadszor - de nem utolsó sorban - a nyomdaipar és könyvkereskedelem gazdasági érdekeinek ügyét is. Szathmáry s. k. Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL XIX. I-l-i-39 028-1946. („K. Gombos, IV/1L") 111/A Budapest, 1946. február 26. AZ ELNÖKI ÜGYOSZTÁLY FELJEGYZÉSE A SZABADMŰVELŐDÉSI OSZTÁLYNAK A NÉPKÖNYVTÁRAK ANYAGÁNAK KIEGÉSZÍTÉSÉRŐL A háború a népkönyvtárak tekintélyes részét elpusztította. A könyvtárak legnagyobb része ugyanis olyan középületben volt elhelyezve, amely leginkább ki volt téve a beszállásolásnak, s amely átmenetileg rendesen megfelelő gondozás nélkül állott. A könyvtárak másik része viszont, ha meg is maradt, annyira elavult anyaggal rendelkezik, hogy felfrissítése, újjászervezése elodázhatatlannak látszik. A mai gazdasági körülmények között alig lehet arra gondolni, hogy új kiadványokból állítsuk össze a korszerű követelményeknek megfelelően népkönyvtárainkat. A munkabérek rendkívül magas volta, továbbá a nagymértékű papírhiány az ilyen tervek megvalósítását egyenlőre lehetetlenné teszi. Viszont a népkönyvtárak működéséhez olyan érdek fűződik, hogy átmenetileg is valamilyen megoldást kellene találni. Az elnöki osztály véleménye szerint az alábbi intézkedésekkel lehetne a pillanatnyi helyzeten segíteni: 1. A szabadművelődési ügyosztály rendelkezésére álló adatok alapján a Diapozitív Központban lévő könyvanyagból - megfelelő selejtezés után - haladéktalanul össze lehetne állítani néhány száz, legalább negyven-ötven kötetből álló népkönyvtári gyűjteményt és azt mielőbb el lehetne küldeni azokra a helyekre, amelyek semmiféle népkönyvtári anyaggal nem rendelkeznek. 2. A múltban számos helységben több népkönyvtár működött. Amennyiben azoknak roncsai megmaradtak - ez a tény a rendelkezésre álló adatokból megállapítható - a helységben fellelhető könyvanyagot mielőbb egyesíteni kellene. így helyenként legalább egy ideiglenes népkönyvtár nyomban megkezdhetné működését. 3. A helyi népművelési gondnokok számára részletes utasítást kellene kiadni az ideiglenes népkönyvtárak felállítása és kezelése tárgyában. Ebben a rendeletben részletesen kellene körvonalazni a könyvtárosok feladatait. Az újjáéledő könyvtárak anyagát az alábbi átmeneti megoldásokkal kellene felfrissíteni: a) A törvényhatósági és helyi szabadművelődési tanácsokat fel kellene kérni, hogy hatásköri területükön indítsanak mozgalmat ideiglenes népkönyvtáraknak adakozás útján való felállítása, illetőleg a meglevőknek felfrissítése érdekében. b) Ezzel egyidejűleg sajtó és rádió útján felhívást ke'lene intézni a magyar társadalomhoz, felkérve, hogy nélkülözhetetlen könyveiket bocsássák a közösség rendelkezésére. A felhívásban tárgykörökre való utalással általánosságban, a szabadművelődési tanácsokhoz intézett körrendeletben részletesebben kellene megjelölni, hogy milyen könyvek felajánlását kérjük a társadalomtól. c) Át kellene nézni a könyvkereskedésekben kapható könyvanyagot, és a megfelelőknek látszó könyveket meg kellene vásárolni a népkönyvtárak részére. Természetes, hogy az előző pontokban vázolt megoldási módozatok csak átmeneti jellegűeknek tekinthetők, mert önmagukban hordják hiányaikat és hibáikat. Éppen ezért már most elő kellene készíteni azokat a legszükségesebb kiadásra váró műveknek a jegyzékét és szövegét, amik a viszonyok javulása után a népkönyvtárak törzsanyagát jelentenék.
