Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

5 nő). Magyar népdal- és tánctanfolyam (népdal- és zeneelmélet-tanfolyam): 4 (Augusztabánya, Komárom, Csolnok, Tata), 230 óraszámmal, 108 hallgatóval (ebből 40 férfi és 68 nő, 16-61 éves); 6 előadóval (ebből 5 férfi, 1 nő). 3. Szaktanfolyam: 6 (Dunaalmás kulturális és gazdasági tanf., Felsőgalla-alumíniumgyár számolásméréstanf., Bánhida ipari, könyvviteli tanf., Tatabánya rajztanf., Tatabánya mennyiségtan-tanf., Tatabánya mértantanf.) 406 óraszámmal, 148 hallgatóval (ebből 144 férfi, 4 nő, 16-59 éves); 17 előadóval (ebből 17 férfi). 4. Közös tanfolyamok: 5 (szabadművelődési és állami gazdasági tanfolyam Bajnán, Leányvárott, Bajon, Mocsán, Nagyigmándon), 837 óraszámmal, 146 hallgatóval (ebből 146 férfi, 17-48 éves); 39 előadóval (ebből 37 férfi, 2 nő). 5. Játékkészítő tanfolyam: 2 (Esztergom, Tokod), 162 óraszámmal, 59 hallgatóval (ebből 5 férfi és 54 nő, 16-60 éves); 2 előadóval (ebből 2 nő). 6. Méhészeti tanfolyam: 2 (Ács, Komárom), 48 óraszámmal, 64 hallgatóval (ebből 57 férfi, 7 nő), 3 előadóval (ebből 3 férfi). Fenti 38 tanfolyam előadóinak költségeit a felügyelői hivatal viselte, kivéve a 2 méhészeti tanfolyamét, amelynek költségeit a földművelésügyi miniszter úr felügyelő külön kérelmezésére teljes összegben megtérítette. Ezenkívül háziipari tanfolyam volt 7 (ebből 3 varró, 1 kézimunka-foltozó és 3 csuhétanfolyam), valamennyi idegen hatóság költségén. A hivatali elődöm alatt indult tanfolyamok közül a fent említett 14 tanfolyam (8 alap-ismeretterjesztő tanfolyam: Bánhida, Máriahalom, Mogyorósbánya, Tokodaltáró, Uny, Neszmély, Szomor, Tarján; 3 közműveltségi tanfolyam: Csolnok, Kecskéd, Naszály; 3 magyar állami és gazdasági tanfolyam: Máriahalom, Kocs, Kömlőd) megszűnésének oka abban keresendő, hogy legtöbb helyen kitelepítés folyt vagy kitelepítésnek nézett elébe a lakosság, és - mint arról kiszállásaimkor személyesen meggyőződtem - a tanfolyamokat nem a munkaközösség, nem a falu népe kívánta, hanem a szervező vagy egy-két tanító állította be azokat anyagi előnyök kilátásának reményében. Másutt pedig - ha már így egyénileg szerveztek - azt a hibát követték el, hogy nem a népnek tetsző tanfolyamot indítottak, vagy legalábbis nem oly tárgyakat tettek a tanfolyam tantervébe, melyek iránt a nép érdeklődött, hanem a régi volt népművelés szerintieket. Tájékozódó kérdéseimre adott feleletekből egyöntetűen megállapítottam, hogy ezeken a tanfolyamokon mindezekhez hozzá még az előadás is teljesen a régi merev.igazán iskolás módon folyt, tehát módszertani hibával. Nem a nép gyakorlati haszna szerint és mindennapi életben felmerült problémáihoz alkalmazva, sem pedig hozzászólásra nem hívták fel a hallgatókat vagy érdeklődő kérdések megtételére. így az érdeklődést - mivel nem volt az előadó sem kiváló előadó - természetesen nem tudták fenntartani. Ugyanezt tapasztaltam, sajnos, a fent említett és szabályszerűen befejeződött 38 tanfolyamnak mintegy 30%-ában is a tanfolyami záróvizsgákon személyesen. Mikor erre a módszertani hibára felhívtam az illetékesek figyelmét és hangsúlyoztam, hogy a felnőttek nevelése más, mint a gyermekek nevelése és hogy a népművelés ugyancsak más, mint a szabad művelődés: akkor azt a választ kaptam kivétel nélkül mindenütt, hogy erre utasítás vagy tájékoztatás a tanfolyamvezetők és előadók számára mindeddig sehonnan sem érkezett, és erről őket eddig még senki nem világosította fel. Mások viszont azt felelték (a többi 70%-ból a fele), hogy igenis ők e szerint és ugyanígy adtak elő, mint amire figyelmüket felhívom, viszont a záróvizsgán a hallgatóknak személyesen adott kérdéseim válaszaiból éppen az ellenkezőről kellett meggyőződnöm, vagy már kérdés nélkül is láttam, pl. a számtanpélda feladásánál, hogy az illető előadó nem „szabadművelődési" előadó. Ezért a szabályszerűen zárult tanfolyamoknak csak mintegy 30-35%-a fogadható el szerintem rendes és eredményes tanfolyamnak úgy, hogy kezdték megközelíteni a szabad művelődés irányát. Még a saját működésem alatt indult tanfolyamoknál is, melyeknél a szervezéskor, illetve induláskor személyesen felvilágosítottam az ügyvezetőt és tanfolyamvezetőt vagy előadót a követendő módszerről, ott is csak azt állapíthattam meg a záróvizsgák 50%-ánál, hogy ténylegesen még csak kezdik megközelíteni az igazi szabadművelődési vonalat. Ezek voltak általános észrevételeim és megállapításaim az 1946/47. évi tanfolyamok eredményessége tekintetében. Ki kell emelnem a korábbi (hivatali elődöm alatt indult) tanfolyamok közül a mocsai szabadművelődési és magyar állami gazdasági tanfolyamot, a süttői közműveltségi tanfolyamot és a tatabányai számolásmérés- és rajztanfolyamot, melyeknek vezetőit felhívtam beszámoló jelentés tételére. Ezeket a beszámolójelentéseket ide zártan szintén tisztelettel felterjesztem. Meg kell jegyeznem, hogy a vármegyém legjobb, legeredményesebb, mindvégig legélénkebb szellemű és szabadművelődési vonalat