Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

tóság Körmend lakossága minden rétegéből volt. 150-160-tól 80-90-ig volt a hallgatók száma. Legjobban szerették hallgatni a természettudományi, erkölcsi és a különböző művészeti előadásokat. Az előadásokat hatalmas viták követték. Legtöbbször szereplő vitázok voltak: dr. Remetey ig. főorvos, dr. Kincs Elek gimn. igazg. Koltai Lajos hitoktató. Részt vettek még a vitában Tárczy Miklós főorvos, Pethő Antal ref. lelkész, Mosonyi Antal gimn. tanár, dr. Paláshty Géza kórházi orvos, Kőszegi János ig. tanító, Erdélyi Mihály karnagy, dr. Puskás Imre kórházi orvos, Madáchy Károly k. tanító, Szentgyörgyvári Lajos gazd. isk. igazgató stb. Az Akadémia egyik előadását meglátogatta Medgyes János felügyelő-helyettes. Ez alkalommal Erdélyi Mihály karnagy segítségével a magyar dalról tartott előadást. A felügyelő tapasztalhatta, hogy nemcsak a terem, de a folyosó is megtelt hallgatókkal. Az Akadémia április 30-án befejezte előadásait. Az utolsó előadáson Németh József megköszönte a hallgatók lelkes, odaadó kitartását, kiemelte dicsérettel a hallgatóság érdeklődését, amellyel minden előadást kísért, s megköszönte az előadói gárda és vitázok nagyszerű teljesítményét, a város és járás vezetőjének megértő pártfogását, amikor is fával és teremmel segítették az Akadémiát. Az Akadémia vezetősége az idei évből sokat tapasztalt a kezelésére, a tárgykörre s az Akadémia működésének idejére nézve. Ezeket az okulásokat mind felhasználja a jövő évben. mgb. Medgyes János s. k. Szabad Akadémia vezetője helyett Tisztázat. - UMKL XIX. I-l-i-109 037-1947. F Szeged, 1947. augusztus 21. Szegeden és a tanyavilágban az elmúlt télen annak a jelszónak megfelelően, hogy „minél több szabadiskolát és tanfolyamot kell szervezni", igyekeztünk mindenütt valóban megszervezni, ahol a legkisebb lehetőséget, vagyis előföltételeket biztosítva láttuk. Előre láttuk ugyan, hogy nem fog mindenütt a kívánt eredménnyel zárulni, de úgy gondoltuk, hogy ez az év bizonyos mértékben kísérleti évnek tekintendő, s így talán a szerzett tapasztalatok még többet érnek a jövő szervezés tekintetében, mintha szigorúan ragaszkodtunk volna az előföltételekhez. Természetes azonban, hogy most utólag legfontosabb követelmény az eredmény fölmérése, a tapasztalatok kiértékelése. Előbb nézzük a száraz adatokat: Szerveztünk öt tanyaközpontban 192 órás szabadiskolát, a városban egy II. fokú szabadiskolát és egy népfőiskolát. 60-140 órás tanfolyam volt 14 helyen, s 5 helyen kézimunka-tanfolyam a háziipari felügyelővel közös rendezésben. Az évkönyv számára írt beszámolóban igen röviden bár, de levontam a tanulságokat, amelyeknek lényege az, hogy az előadók képzését kell elsősorban biztosítanunk, mert ott, ahol jó előadók voltak, meglepő érdeklődést tapasztalunk. Részletesebben vizsgálva elsősorban az a probléma merül föl, hogy érdemes-e, szabad-e szabadiskolát szervezni internátus nélkül. Kétségtelen, hogy komoly különbséget, magasabb színvonalat biztosítana az internátus, de mivel ez csak igen kevés helyen valósítható meg, mégsem olyan könnyű dönteni. Mérjük föl a tapasztalt hiányokat: a) A hallgatóság nem állandó. Hiába iratkoznak be, hiába olvas a vezető névsort, a hallgatók közül igen gyakran hiányoznak, lehetetlen biztosítani a hézagtalanságot s így a teljes megértést is. b) Nemcsak beiratkozott hallgatók vannak. Nem lehet kizárni az érdeklődőket, s az ilyen alkalmi hallgatók lehetetlenné teszik a komoly elmélyedést, még inkább a számonkérést. (Azt értem ez alatt, hogy beszélgetés formájában meggyőződjön az előadó arról, hogy mi marad meg bennük az előadásból. c) Lehetetlenné válik a komoly nevelői munka, ami pedig a szerves műveltség nyújtása mellett legfontosabb feladata a szabadiskoláknak. d) És végül, de nem utolsósorban, az ilyen szabadiskolák nem tudnak előkészíteni a II. fokú szabadiskolába és népfőiskolába. Persze mindezek mellett fölsorolhatnánk a fölszerelésben hiányokat, ami szintén döntő érv lehet amellett, hogy kevés szabadiskolára van szükség, lehetőség szerint központi fekvéssel, Szeged viszonylatban a városban, és minél több tanfolyamra. Tanfolyamokat viszont ott is szervezhetünk, ahol egy vagy két előadó van, ha ez az előadó megfelelő is, néha tudunk gondoskodni idegen előadóról. Tanfolyamoknál arra kell törekedni, hogy legyen legalább 6-8 tagból álló mag. 6-8 olyan hallgatónk, aki nemcsak hogy állandóan ott van, hanem akiknek a szervezés is szívügyük. Segítenek a könyv-