Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

sonló célkitűzésekkel a faluszemináriumi munka, mely nemcsak értékes anyagot gyűjtött egybe, hanem - ami ennél talán fontosabb - e munkával mély szociális látású fiatalságot, jövendő lelkészeket nevelt. Népfőiskolánk keretébe ágyazva a sárospataki táj- és népkutató intézetnek a fővárosi hasonló intézettel szemben meglenne az a nagy előnye, hogy az itt, mint egy sajátos tájegység kutatóintézete nem a messzi nagyvárosból, hanem a táj életének egyik fontosabb centrumából tanulmányozhatná a felmerülő kérdéseket. Éppen eme helyzeti és módszerbeli előnyeinél fogva a Népegyetem e munkaága más anyagot másképpen ölelhet fel, mint a fővárosi intézet. Támaszkodhatik máris a következő meglevő és folyamatban levő gyűjteményekre: a) teljesnek mondható szakkönyvtár, b) kb. ezer tárgyból álló néprajzi, ill. tájrajzi gyűjtemény, c) kb. kétezer darabból álló néprajzi fotóanyag, d) négyezren felüli népköltési és népzenei gyűjtés kategorizálva, e) hét darab tanyák és falvak körforgalmában mozgó vándorkönyvtár, f) harminchárom községre vonatkozó rendezett anyaggyűjtés a megelőző másfél évtized gyűjtése és feldolgozása nyomán, g) plakát- és vonatkozó újság- s folyóiratkivágás-gyűjtemény. De a leltári anyagnál még jelentősebb tényező az, hogy a faluszemináriumi munka neveltjei a főiskolának hatókörébe tartozó hét vármegye területén másfél évtized óta szétszóródtak, meggyökereztek. Az így előállott gárda a kinti munkák számára nemcsak kiinduló- és támpontokat tud nyújtani, hanem maga is tájékozott szakemberként tud belekapcsolódni az intézet munkájába. így a táj- és népkutató intézet elsősorban a hegyaljai, bodrogközi és hegyközi táj település-, egészségügyi, művelődés-, gazdasági közösségi, erkölcsi-, vallás-, felekezet-, gyülekezetrajzát, szellemi és tárgyi néprajzát a maga szélességében és mélységében munkába vehetné. A táj- és népkutató intézet egyike lenne a Népegyetem ama munkaágának, mely széles néprétegeknek a kutatómunkába való cselekvő bevonását és részvételét leginkább és legtermészetesebben lehetővé tenné. Elég, ha példaképpen megemlítjük a tájnyelvi gyűjtésnek a lehetőségét, bár a túloldalon említett kérdéscsoportok bármelyike is alkalmas erre a mi területünkön, amelyet a faluszeminárium munkája ez irányban már megnevelt. 4. Szövetkezeti vezetőképzés A szövetkezet részben gazdasági, részben ideológiai probléma. Bár nem ennél a kérdésnél akarunk erről részletesebben szólni, itt is szívesen hangsúlyozzuk, hogy a Népegyetem által szolgálni akart gazdasági programba beletartozik a „Kertmagyarország" gondolata. Kertmagyarország azonban látásunk szerint csak mint szövetkezeti Magyarország gondolható el. Beszerzési és értékesítő szövetkezetek, illetve egy még teljesebb szövetkezeti rendszer nélkül nem lehetne megakadályozni ezután sem azt, hogy a föld népe munkájának gyümölcsét ne mások, pl. a közvetítő kereskedelem tényezői fölözzék le. Szövetkezeti rendszer zárhatja össze az agrárolló két szárát, teremtheti meg a tervszerű elosztás szerveit és lehet a tervszerű termelés rugalmas és nem diktatórikus szervévé. Az értékesítő és beszerzési szövetkezeteket gép-, tenyészállat-, hitel-, öntözési, csatornázási stb. szövetkezetek hálózata egészítheti ki az illető vidék szükségletei szerint. Vigyázni kell azonban, hogy szövetkezeteink valóban demokratikus, helyi, illetve táj szövetkezetek, ne pedig szövetkezeteknek álcázott hatalmas részvénytársaságok legyenek. A szövetkezet egy bizonyos tájegység termelőinek szövetkezése legyen, melynek munkájában, irányításában, ellenőrzésében tevékenyen részt vesznek, s a szövetkezetet valóban sajátjuknak érzik. Mindez természetesen nem zárja ki, sőt igényli az összefogó szövetkezeti csúcsszervek kiépítését. A népegyetem vonatkozó munkaágának azonban nemcsak e sokak által meglátott és másoktól is hangsúlyozott gondolatok felvetése a feladata, hanem az, hogy ne csak vizsgálja a szövetkezeti kérdést, hanem elősegítse egy szövetkezeti vezetőgárda kinevelését. Jó szövetkezeti vezető azokból lesz, akik közösségi indítással, a közösség szolgálatának vágyával lépnek a szövetkezet szolgálatába, és ott nem csupán csak a technikai követelményeket, könyvelést, adminisztrációt stb. sajátítják el, hanem egy olyan szövetkezeti szellemet testesítenek meg, mely a szövetkezet életének mindennél fontosabb mozgatója. Ez a bármilyen szövetkezet számára szánt, de egységes szövetkezeti lélekkel átitatott vezetőképzés a Népegyetem igazi feladata. E munkák számára szükségletünk és programunk egy géplerakatnak a létesítése; ezt nem akarnók az immobil raktár szóval jelölni, mert egyik feladata az lenne, hogy neveltjeink itt tanulnák meg a gépek kezelését s egyben a meglevő vagy alakuló szövetkezetek számára bemutatótelep is lenne. Hallgatóink az ilyenkor felmerülő informatív, szervező és kalkuláló munkába is belekapcsolódnának. E munkaágazatunknak ezen feladata azonban nem merülne ki csupán a szövetkezeti vezetők képzésében, hanem mint kutatóintézet állandóan vizsgálná szövetkezeteink életét. Magyarországon az igazi szövetkezeti mozgalom ma még gyermekcipőben jár, a szövetkezeti élet formái s gyakorlata még nem alakult ki: feltétlenül fontos tehát egy olyan szerv létrehozása, mely egy-egy táj hevenyészve alakult szövetkezeteinek fejlődését figyelemmel kíséri, a felmerülő problémákat igyekszik megfogalmazni, a