Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

Bevezető

A Fejér megyei szabadművelődési felügyelő 1946-ban körlevélben szólította fel az ügyvezetőket analfabéta-tanfolyamok szervezésére. „Már 4—5 írni-olvasni nem tudó hallgató részére is megszervezhetjük a tanfolyamot."

55 Analfabéta-tanfolyamokat nemcsak a falvakban, üzemekben is szerveztek, „Az írástudatlanok részére tanfolyamot szervezett a csepeli WM-gyár. A tanfolyam önkéntes jelentkezések alapján indult meg, de az üzemi bizottság elrendelte, hogy a gyár minden írástudatlan dolgozója köteles elvégezni az egyéves tanfolyamot, hogy a munkások tudásuk bővítésére minden alkalmat megragadhassanak és ezzel is a fokozott termelést szolgálják.

56 Az analfabéta-tanfolyamok szervezését azonban általában nehezítette „a felnőtt írástudatlan ember szégyenérzete vagy nemtörődömsége".

57 Az írás-olvasás tudatlanság felszámolása mindezek ellenére tovább folyt. Borsod-Gömör vármegyei szabadművelődési felügyelő jelentése szerint 18 községben szerveztek analfabéta-tanfolyamot, ezekben 400—500-an tanultak meg írni és olvasni.

58 1948. novemberben az OSZMT analfabétákat oktató pedagógusok részére országos konferenciát rendezett az addigi tapasztalatok megbeszélésére. A csolnoki kiküldött elmondotta, hogy „a katonaságnál tartotta meg első analfabéta-tanfolyamát. Kb. 30—40 írástudatlant gyűjtött össze. A parancsnok örömmel adott engedélyt a munkára, s a napi két órai tanulási időt beszámította a foglalkozási időbe. Többen arról számoltak be, hogy az embereket sokkal inkább be lehet szervezni analfabétatanfolyamokra, ha ezeket a falun kívül vagy a tanyákon rendezik", „tehát nem a nagyvilág szeme láttára". Az eredmények mellett, szóltak a munkát nehezítő tényezőkről is. Többen utaltak itt is arra, hogy az analfabétákat a nagyfokú gátlásosság visszatartja a tanfolyamra való jelentkezéstől.

59 Az analfabetizmus felszámolására irányuló munka 1948-ban nagyobb ütemben folytatódott. A miniszter 1949-es beszámolója szerint 1948-ban 128 analfabéta-tanfolyamot tartottak, ezek keretében 980 férfi és 960 nő sajátította el az írás és olvasás alapkészségeit.

60 A szabadművelődési tevékenység, amely még a szabad művelődés szervezeti kiépítése előtt megindult, az ismeretterjesztő szak- és egyéb tanfolyamok mellett a műkedvelő előadások szervezésére is kiterjedt. A politikai pártok, szervezetek, testületek is azonnal munkához láttak, létrehozták saját szavaló-, ének-, tánc- és színjátszócsoportjukat, amelyek zömmel a helyi szervezet kulturális és politikai művelődési igényeit igyekeztek kielégíteni, s a fiatalság aktivizálásának is egyik igen hatékony formája, kerete volt. Közöttük a kívánt és az OSZMT által is javasolt együttműködés csak ritkán valósult meg. A VKM szabadművelődési előadója 1947-ben azt jelentette egy bihar megyei látogatásáról, hogy a „vármegye népe aránylag nehezen mozdítható a művelődés irányában. Nehéz volt ügyvezetőket találni, és különös nehézséget jelent, hogy egyes pártok tagjai nem hajlandók részt venni olyan alkalmakon, amelyeken más pártok tagjai is részt vesznek."

61 A koalíciós viszonyok, azon belül az ellentétes osztály- és pártérdekek hűen fejeződnek ki az alábbi állásfoglalásokban is. Csongrád megyében pl. arról panaszkodnak, hogy „a különféle pártállású ügyvezetők között általában nem alakult ki a gyanakvás nélküli meleg, bensőséges hangulat, mint a homogén pártállású kartársak között". Több helyütt, pl. Egyházasfalun is „óhajtották": „Bár ne volnának a kultúrmunkások pártemberek is. Mennyivel nehezebb a szabad művelődés egész munkaterületén egyetemes kultúrmunkát végezni, ha az ügyvezetők nemcsak a felettes hatóságuktól, hanem a különféle pártszervezőktől is iránymutatásokat, utasításokat kapnak."

62 Szabolcs-Szatmár megyéből is azt jelentették, hogy egyes községekben „nagymértékben akadályozta a szabadművelődési tevékenységet a pártok közötti ellentét". Másfelől viszont igaz volt az is, hogy az egyes pártok kulturális tevékenysége gyakran buzdító hatással volt a többi kulturális szervezet életére.

63 Gibárton, ahol 80 órás tanfolyamot rendeztek, elsősorban a mezőgazdasági irányú kérdések megbeszélésére, a szervezést szintén akadályozta az, hogy a „parasztifjúság (háromféle is) nem volt nagy barátságban egymással".

64 A szabadművelődési munkát tárgyi-anyagi gondok is akadályozták, s ezeket váltakozó sikerrel tudták csak megoldani. A VKM szabad művelődési ügyosztályának egyik előadói jelentése szerint pl. Nógrád megyében nagyon rászorulnak az anyagi támogatásra, mivel pl. „még a megyeszékhelyen sincs egyetlen egy székkel felszerelt előadóterem, amelyben a művelődési alkalmakat össze lehetne hozni". A Borsod megyei helyzetről szólva megállapította, hogy a 320 000 lakos közel 45%-a ipari és bányamunkás. A szabad művelődés ezeknek a tömegeknek a kulturális gondozását, könyvekkel való ellátását tűzte ki legfőbb céljául. Azonban az elmúlt években az ezekre előirányzott „koldusfilléreknek is csak a felét (1850 Ft-ot) kapta meg a felügyelői hivatal".

65 Hencidán is a helyi szervezőmunkát a kezdeti időben a tüzelő-beszerzési nehézségek gátolták.