Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Iratok

mert termelésük a szükséglethez képest akár a hadi károk nagysága, akár más ok miatt nagyon csekély, csupán ki nem elégítő ilyen bevételre tennének szert. Ezért a Gyáripari Újjáépítési Alap javára szedendő pótlékokból származó bevétel kihelyezését központilag kellene irányítani, ugyanazon a módon és elvek szerint, mint ahogy az jelenleg a Nemzeti Bank által a gyáripari beruházások céljaira rendelkezésre bocsátott összeggel történik. Ez a gyáripari önfinanszírozás lehetőségét nem zárja egészen ki, mert fennmarad továbbra is az önfinanszírozás legfontosabb forrásaképpen a gyáripari eladási árakból leírásokra fordítható hányadoknak újbóli befektetési lehetősége. A Gyáripari Újjáépítési Alap konstrukcióját a nagyközönség számára bizonyos módozatokkal kívánatosabbá lehetne tenni. Elképzelhető, hogy a pótlék összegének lerovását különleges bélyeggel kell igazolni, amelynek egyik fele a számlára ragasztandó, másik felét azonban a vevő kapja meg. Ennek a bélyegnek a felhasználása most már kétféle módon történhetnék, amikoris természetesen csupán az egyik alternatíva volna megvalósítandó. 1. A bélyeg igényt teremtene a Gyáripari Újjáépítési Alappal szemben, amely a gyáriparnak nyújtandó hiteleket természetesen valorizál tan bocsátaná rendelkezésre, a jelenlegi ipari hitelkonstrukciónak megfelelően. így tehát egy valorizált kényszerkölcsön konstrukcióját teremthetnénk meg egy újfajta kötvénytípus kibocsájtásáról gondoskodva. A Gyáripari Újjáépítési Alap kezelésére, a szóbanforgó kötvényeknek kibocsátására az újonnan létesítendő Magyar Gyáripari Központ nyerhetne megbízatást. Egy ilyen Gyáripari Központnak a létesítése nagyon fontos volna, hogy összeegyeztethető legyen a magánkapitalizmus és a magánkezdeményezés rendszere az állami ellenőrzés és irányítás szükségleteivel. Utóbbiak a magyar gyáripari beruházások irányításában és ellenőrzésében, különböző vállalatok közötti munkaközösségek és kényszerkartelluk létesítésében és más vonatkozásokban is jelentkeznének. A múltban ezekl-a feladatok csupán részlegesen voltak intézményesen megoldva, elsősorban az Ipari Munkaszervező Intézet által, amely azonban csupán a gyáriparnak volt szerve, és amelyre a kormánynak csak igen korlátolt befolyása volt. A Magyar Gyáripari Központ a tervgazdaság szükségleteit tudná kielégíteni, és megfelelő megszervezés és irányítás esetén nyilván ugyanolyan eredményesen tudna működni, mint a Pénzintézeti Központ a pénzintézetek vonatkozásában. 2. Elképzelhető volna az is, hogy az ár-, vagy adópótléknak a Gyáripari Újjáépítési Alap javára történt befizetését igazoló bélyegek öregségbiztosítási járadékigény megteremtésére volnának felhasználhatók. A társadalombiztosításnál amúgyis szokásos, hogy a járadékigények a befizetésektől és a kortól tétetnek függővé. Biztosításmatematikailag ezért a Gyáripari Újjáépítési Alappótlék befizetését igazoló bélyeg alapján elismerhető volna egy öregségbiztosítási járadékigény. Az természetesen problémát jelent, hogy a járadékfizetési kötelezettség mikor kezdődnék, és kiknek a javára volna az megállapítandó. A tár-