Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Iratok

gyümölcsöztetésre elhelyezett tőkékből kívánnak kielégíteni, vagyis az ún. szelektív hitelpolitika feltámasztható-e és ha igen, milyen irányelvek alapján? 4. Milyen irányelvek alakítandók ki a hitelek valorizálása tekintetében? 5. Milyen irányelvek követendők a hitelelvek gyakorlati alkalmazása terén? Nyilvánvaló, hogy a beruházási- és a forgótőke-szükséglet kielégítését célzó hiteligénylések elbírálásánál szem előtt tartandó irányelveknek bizonyos fontos vonatkozásokban a szorosan vett pénzügyi politika szempontjaihoz, de sok más — és mindaddig, amíg az ország az újjáépítés súlyos feladataival áll szemben—igen jelentős vonatkozásban az átfogó újjáépítési terv elgondolásához kell igazodniuk. A 2.660/1945. M. E. sz. rendelettel reám ruházott ügykört és az ezzel járó felelősséget csak azzal a feltevéssel vállalhattam, hogy módom lesz az érdekelt tárcákkal való összhangzatos együttműködés és az érdekelt más tényezők Összefogása útján olyan újjáépítési terv keresztülvitelét biztosítani, amely az újjáépítési terv keretébe tartozó lényeges gazdasági életnyilvánulásokat kellőképpen felöleli. A hitelnyújtások az ilyen életnyilvánulások között elsőrendű szerepet játszanak, ezért munkaprogramom kidolgozásának már a kezdeti szakaszában mérlegelés tárgyává tettem, hogy a hiteligénylések elbírálásánál mely szempontok volnának irányító mértékül veendők. Ennek alapján a másolatban idemellékelt 28.033/1945. U. M. számú átiratomban közöltem az érdekeltekkel az ipari magántőkeberuházási hiteligénylések elbírálására vezérlő útmutatásul szerintem alkalmas elveket.

2 Miután az ezúttal körvonalazott felfogásom szorosan érinti azt a tárgyat, mellyel a t. Tanácsnak a fentiekben kért véleménynyilvánítás alkalmával foglalkoznia kell, indokoltnak látom, hogy az előbb jelzett átiratmásolatot betekintés végett rendelkezésre bocsássam. A forgóhitelek elbírálásánál, miután a modern tőke- és hitelelmélet szerint e hiteleket is beruházási, illetőleg reáltőke-lekötő jellegűeknek kell tekinteni, általában ugyanazokat az irányelveket tartom követendőknek, amelyeket a beruházási hitelek folyósíthatására vonatkozóan az előbb említett és ide csatolt iratban kifejtettem. Abból a célból, hogy a forgóhitelszükséglet ellátása minél kielégíthetőbben alakuljon, nézetem szerint az árpolitika vonalán kell célirányosan eljárni. Ebben a tekintetben kívánatos volna mindazon vállalatok részére, amelyek forgótőke-szükségletüket hitel igénybevétele nélkül fedezik, igényt biztosítani az utánpótlási árra. Ez gazdaságpolitikailag kétségtelenül indokolt, mert csak az utánpótlási árra való igény elismerésével lehet elvárni a vállalatoktól, hogy forgótőke-szükségletük ellátása érdekében infláció idején vagyontárgyaikat értékesítsék. A vagyontárgyak értékesítésével való tőkeszükséglet-kielégítés már azért is előnyös, mert defláció irányában hat, aminek kiváltása bizonyos határok között ezidőszerint nagyon kívánatos. Ezzel szemben, olyankor, amikor a forgótőke-szükséglet hitel útján nyer kielégítést, némely esetben a hitel valorizálását, általában azonban inkább azt látom indokoltnak, hogy a hitel ugyan átértékelés nélkül nyújttassék, a gyártmányok ármegállapításánál azonban az utánpótlási ár ne vétessék figyelembe. Ezáltal ugyan esetleg kettős árszint