Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Bevezető

Az Újjáépítési Minisztérium megalakulása 1945. május 28-án lépett hatályba a 2550/1945. ME sz. rendelet,

12 amely egy új tárcát hozott létre: az Újjáépítési Minisztériumot. Az Újjáépítési Minisztérium megalakulásakor Magyarországon már működött egy gazdasági csúcsszerv, az 1945. április 22-én felállított Országos Gazdasági Tanács,

13 amelynek azonban csupán véleményező és javaslattevő hatásköre volt. Tagjai a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak (Független Kisgazdapárt, Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Szociáldemokrata Párt) kiküldöttjei, valamint a Pénzintézeti Központ, a Magyar Nemzeti Bank, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, az Országos Mezőgazdasági Kamara, a Szakszervezeti Tanács, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Államvasutak képviselői — többségükben tőkés gazdasági szakemberek — voltak. A Kisgazdapárt elképzelései az ország újjáépítésével kapcsolatos állami beavatkozás rendszeréről — a tervszerűségnek a magántulajdon korlátozása nélküli érvényesítéséről, az újjáépítésnek a belső erőforrások helyett külföldi kölcsönökre támaszkodó végrehajtásáról — lényegében megegyeztek az Országos Gazdasági Tanács hangadóinak véleményével. A tervszerűség elvének érvényesítéséhez, az állami beavatkozás gyakorlati megvalósításához azonban nem volt megfelelő szerv az Országos Gazdasági Tanács. Ahhoz egy operatív irányítást ellátó intézmény vált szükségessé. Ez a szerep várt az Újjáépítési Minisztériumra. Nagy Ferencet 1945. május 11-én — Gerö Ernő kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterré történt kinevezésével egyidejűleg — újjáépítési miniszterré nevezték ki. E kinevezések a koalíción belül kialakuló első ellentétek feloldását célozták.

14 A Kommunista Párt 1945 áprilisában megkísérelte eltávolítani a koalícióból Faragho Gábor közellátási, Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi, valamint Vásáry István pénzügyminisztert, mert — jobboldali beállítottságuk miatt — őket a demokratikus irányú továbblépés akadályainak tekintette. Ez a kísérlete — részben a külpolitikai viszonyok következtében — ekkor nem járt sikerrel. Egyébként a Független Kisgazdapárt és a másik munkáspárt á Szociáldemokrata Párt — sem tartotta ekkor még időszerűnek ezt a lépést, így az említett miniszterek távozása csak 1945 júliusában következett be.

15 Az ellentétek azonban egyértelműen felszínre kerültek. Ekkor indult meg a Kisgazdapárt erőteljes szervezeti fejlődése: a parasztság különböző rétegein kívül a volt uralkodó osztályok maradványai, valamint a nagyburzsoázia, az állami bürokrácia, a polgári értelmiség és a kispolgárság különböző csoportjainak a pártba áramlása növelte ugyan a Kisgazdapárt taglétszámát, de a párton belül hamarosan egymással ellentétes nézetek alakultak ki.

16 Az erősödő Kisgazdapárt nehezményezte, hogy a kormányzati hatalomban nem a szélesedő tömegbefolyásának